Mit kéne tenni?
Sziasztok, a lányom (14) nagyon rosszul viseli azt a tényt, hogy őt örökbefogadtuk.
Kiskora óta tudja, hogy nem a saját gyermekünk de, most az elmúlt kb. 1 évben látványosan utál minket. Tudom, tudom kamaszkor meg minden de, ő azt hajtogatja, hogy mi nem is szeretjük és az igazi szülei biztos jobbak lennének. Ez engem nagyon bánt mert, én úgy érzem mindent megadtunk neki.
Próbáltuk már szép szóval és kicsit erényesebben is elmagyarázni, hogy nem találkozhat a vérszerinti szüleivel és örülnie kéne, hogy szerető családba került.
De mostmár szinte mindennapos a hiszti...
Teljesen el vagyok keseredve, hogy ezt teszi velünk...
Már pszichológus bevonásán is gondolkodtunk.
De azt gondoltam előbb megkérdezlek titeket is.
Szóval ti mit tennétek?
válasza:9-es nagyon jókat írt.
És igenis engedd, hogy találkozzon a szüleivel, akkor is, ha borítékolhatóan csalódás fogja érni.
Forduljatok pszi-hoz, nekünk nem hiszed ezt el, talán őneki el fogod.
Tudom, hogy igazatok van.
Csak annyira félek, hogy esetleg baja esik ha találkozik az édesszüleivel.
Egyáltalán elkísérhetném őt a találkozásra, ha az anyukája valamilyen csoda folytán találkozna vele?
válasza:
válasza:"Próbáltuk már szép szóval és kicsit erényesebben is elmagyarázni, hogy nem találkozhat a vérszerinti szüleivel és örülnie kéne, hogy szerető családba került."
"Tudjuk, hogy ha nagyon szeretne találkozhatna a vérszerinti szüleivel. De próbáljuk lebeszélni róla."
"Megígértük neki, hogy a 15. születésnapján találkozhat a szülőanyjával ha nagyon akar."
"3 évvel ezelőtt úgy döntöttünk megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot az anyukájával. De nem volt hajlandó találkozni/megismerni a lányát. És közölte velünk, hogy ha még egyszer megpróbáljuk a lányával "zaklatni" akkor feljelent."
"Nincsenek tiltások, csak ajánlások. És azt látom ez jól működik nálunk."
Részetekről lehet ajánlásnak tűnik, de részéről tiltás, ami érthető is, mivel lebeszélitek róla és a korához kötitek, hogy megismerje az igazi szüleit. Ez nem jogsi, meg mittudomén, hanem a lányod része. A másik, talán a kislány szeme láttára kellett volna felkeresni az anyját, nem sunyiban. Nyilván ti lesztek a szemetek a szemében, ha tőletek kapja a pofont, nem a vérszerinti szüleitől. Meg lehet éretni a viselkedését, egyrészt tini, másrészt csak nektek volt közötök az ő szüleihez, neki soha a büdös életben semmi kontaktja nem volt velük. Próbáljátok megérteni ti is, mit érez. Nyilván nem ti vagytok a fő hibásak, de csak ti vagytok, akiket okolni tud, hisz a saját szüleihez egy mondatot nem fűzhetett soha. Pszichológus alap és egy próbát megér a szembesítés anyai részről. Durva, de néha ez kell ahhoz, hogy átértékelje az életét, a családját és azokat okolja, akik valóban tönkretették.
Nem sunyiban volt. Amikor 9-11 éves volt akkor nagyon érdekelte ki az igazi édesanyja. Akkor felkerestük őt, de ugye már leírtam mit válaszolt arra, hogy a lánya szeretné őt megismerni.
De azt azért remélem senki nem gondolja, hogy egy 10 éves gyereknek azt fogjuk mondani, hogy az édesanyja nem kíváncsi rá és soha nem is lesz az.
Azt mondtuk neki, hogy külföldön van és még egy jó ideig nem fog visszajönni.
Most már nagyobb. Jobban érti, hogy nem kíváncsi rá de, hajthatatlan. Azt mondja biztos mi hazudunk neki, hogy ne menjen el az édesanyjához. (arról "hazudunk", hogy az anyja természete milyen) És, hogy csak félünk, hogy elmegy örökre.
válasza: válasza:Hát, jobb lett volna akkor is, ha veletek lett volna.
Egyrészt sokkoló lett volna neki, másrészt viszont nem gondolhatná, hogy hazudtok neki - mint amit most gondol.
Én egyébként következetesen úgy fogalmaznék, hogy "vér szerinti anyja", magunkat pedig édesapjának, édesanyjának említeném. Azt gondolom, ezek a szép jelentésű szavak nem biológiai kapcsolatot jelentenek, hanem azt, hogy kik nevelték fel őt szeretettel. Szóval ha sokkolta volna, hogy a vér szerinti anyja elutasítja, akkor mondtam volna, hogy mi vagyunk az édesszülei, mert mi szeretjük úgy, mint édesgyerekünket. És erre a legkeményebb bizonyíték pont az, hogy a vér szerinti anyja nem akar vele találkozni, mi meg szeretettel megyünk vele haza közös otthonunkba.
16: Szóval mutassam meg azt az üzenetet a 9-10 éves kislányomnak ami így szól:
"-Soha a büdös életben nem akarom látni azt a mocskos kölyköt amelyik miatt minden tönkrement."
A 14 évesnek megmutattam. De még így se fogadja el a szomorú valóságot.
válasza:19: Ha túl lenne féltve nem engedném pasizni, bulizni élni az életét. De engedem.
Oké, és ha én nekem nem hiszi el, hogy a vérszerinti szüleinek nem kell, akkor kinek fogja? Ők nem fognak vele beszélni és "megerősíteni" abban, hogy utálják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!