Lehet valamit tenni a magatartásával?

Én úgy gondolom, hogy elsősorban otthon a neveléssel volt/van a baj.

Az a gyerek amelyik tiszteletlen mással, azzal oda haza nem igazán foglalkoztak, beszélgettek.

Azt írtad hiperaktív. Ezt csak te gondolod, vagy van róla diagnózisa is? Mert ha van diagnózis, akkor téved a sok megmondó ember, nem a nevelésen múlik a dolog.

Nekem hiperaktív a fiam, papíron is az. Én nagyon sokat szoktam vele beszélgetni, hogy mi történik az iskolában. Sajnos manapság a csapból is az folyik, hogy a tanárok milyen lusták, nem dolgoznak semmit, mégis miért akarnak béremelést, stb. Szóval a társadalmi megítélésük igen negatív, és ez a gyerekekhez is eljut. Így aztán elég nehéz a tanároknak megőrizni a tekintélyüket. Én folyton mondom neki:

1. Az iskolában a tanár a főnök, akkor is neki van igaza, ha nem neki van igaza.

2. A tanár értékeli a munkáját, és ha maga ellen hangolja, talál rá módot, hogy lerontsa a jegyeit. Én pedig nem tudok segíteni, az iskolában a tanár a főnök.

3. Próbálja meg beleélni magát a tanár helyzetébe. Kiáll a katedrára, és szeretné elmondani az anyagot, amire előző nap készült. Sok munkája van benne, az osztály meg minden erejével azon van, hogy ezt megakadályozza. Neki hogy esne?

4. Ha nem készül, rossz jegyet kap, nem a tanárral szúr ki, hanem saját magával, mert az ő továbbtanulását teszi lehetetlenné.

A lányom ezeket felfogta, megértette, sokszor még ő szánja a tanárokat, ha az osztály rendetlenkedik. A fiamnak viszont teljesen hiába beszélek, minden lepereg. Ha utál egy tanárt, akkor az óráján rendetlenkedik. Tavaly pl. földrajzból szinte minden órán beírt neki a tanár, én már mondtam, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Szívem szerint bementem volna, és mondtam volna a tanárnak, hogy szórja tele a gyereket egyessel, talán az használ. Vagy az sem.

Szerencsére nem beszél tiszteletlenül a tanárokkal, pedig én is hallottam egy-két cifra esetet már a suliban.

Az tény, hogy a férjednek meg kellene érteni, hogy az iskolában nem lesz tekintélye a tanároknak, ha a fiadnak lekicsinylően beszél a tanárokról.

Nem értem miért 0 százalék, hiszen nekem van tapasztalatom hiperaktív gyerek nevelésével. Mások természetesen abban a hitben élnek, hogy a gyerek csak azt mondja vissza, amit otthon hall, hát óriási tévedés! A gyerek sok mindent hall a környezetéből, haverok, média, buszmegálló. Egy magatartászavaros gyerek nem a pozitív példákat fogja követni, ez teljesen egyértelmű.

De akkor leírom én is, amit a tömeg: Szállj magadba, és szégyelld magad, mert rosszul nevelted a gyereked! Most jobb lett neked ettől, kérdező?