Mit csináljak 15 éves kamasz fiammal? Nem érdekli semmi a számítógépes játékokon meg az autóversenyeken kívül!

Bezzeg ha éjszakánként kimaradna, s mindig menne a haverokkal inni, bulizni, stb, akkor meg az lenne a bajod...

A nagyanyját is miért nem küldöd el bandázni, ahelyett hogy kötögetne? Annak még annyi értelme sincs.

10

Ha minden szabadidejét könyvek előtt töltené, azt sem tűrnéd, mert hogy milyen függő? Vagy ha rajzolgatna?

13

Tudod, a SZABADidőnek az a lényege, hogy úgy töltse az ember, ahogy akarja. Voltam én tiniként nem egyszer szocializációra kényszerítve. Osztálybulik, stb. Eskü, iskolában is szívesebben lettem volna, mint azokom a taktikai "barátszerzéseken". Arról legalább kaptam egy oklevelet, hogy végigszenvedtem, s elvégeztem...

Szép és jó, hogy menjen a barátaival bandázni, de vannak neki olyan barátai, akivel el tud menni?

Ennyi idősen én is otthon ültem és gépeztem, mert nem voltak olyan barátaim, akikkel el tudtam volna menni bárhová is. Pedig voltak barátaim! Csak az egyik a külföldi rokonoknál tölti az egész nyarat, a másik kettőt a szülei nem engedik el, ketten inkább gépeznek ténylegesen, amaz meg jó messze lakik, ha félúton talizunk akkor is egy óránk van bármire, a másik meg nem ér rá, mert dolgozik, stb.

És akkor ott vagyok, hogy én amúgy mennék, csak nincs kivel, egyedül nem jó. A barátaim különböző okokból nem jönnek, a szüleim se szívesen, de ha a szüleim mégis, akkor egész program alatt a fanyalgás, hogy örüljek, hogy jöttek, mert amúgy nekik ehhez kvára nincs kedvük, csak az én kedvemért... Hát kösz.

Rosszul is lettem volna, ha így veszik el/korlátozzák le durván az online játékokat, meg minden elektronikus dolgot tőlem, pedig sose voltam függő. Szimplán nem volt kivel eljárnom. Ha olvastam, azt tableten, mert könyveket nem vettek nekem, mondván, hogy hülyeség. Rajzhoz sokszor néztem oktató videókat, meg tánchoz is, amit amúgy szimplán ugyanúgy betudtak "már megint azt a szrt nyomogatod!!!"-nak, mint azt, amikor olvastam, játszottam, sorozatot néztem. (Mondjuk funny, hogy az, hogy ők minden szabadidejükben a tvt bámulják az sose volt gond.)

Egyébként huszonéves koromra normális ember lett belőlem, attól még, hogy a szüleim szerint "függő" voltam. Amint lett kivel eljárkálni, mentem is.

Egyetemistaként én is megkaptam, hogy könyvet venni és olvasni hülyeség, mert akkorra lett látványosabb. (Megyeszékhelyen volt miből válogatni a fizikai cuccok közül, nem mint otthon)

Már általánosban is volt, hogy éjjel kettőig olvastam, mikor másnap suli volt. Gimiben az egyik évzárón annyira bele voltam merülbe egy könyvben, hogy nem vettem észre hogy szólítanak, hogy menjek ki az oklevélért. :D

Ugye milyen mocskos függő voltam (vagyok), mert nem csukba be senki azt a gonosz könyvet, s zavart ki értelmetlenségekről beszélgetni és vihorászni a kortársaimmal?

Egyszer esküszöm, magamtól is megpróbáltam. Sulis mikulásbuli volt talán. 10 percet hallgattam végig 4 osztálytársam sületlenségeiből. Nem tudtam volna elmondani, hogy miről beszélgettek, mert egyszerűen nem volt tulajdonképp semmi téma.

Ennél még egy battle royale játék is tartalmasabb...

Tesóm ennyi idősen ugyanezt csinálta, csak a mi időnkben még Need for speed, meg a Fifa volt a menő, naphosszakat játszott, éjszakába nyúlóan, de nem csak ő, a korosztálya beli fiúk is mind (akinek volt számítógépe).

Azóta elvégezte az egyetemet, van családja, jól fizető állása, saját lakása, autója. Nem lett semmilyen hátránya belőle...

Kamaszként én is a szobámban ültem, olvastam vagy a Sims-el játszottam.

Nagyon ritkán mozdultam ki a nyáriszünetek alatt, kivéve amikor elkezdtem dolgozni nyaranta. De akkor is munka után haza mentem és bújtam tovább a könyveket vagy baszkuráltam a Sims-et.

Nem akartam bulizni menni, sem haverozni, sem nyaralni menni.

Anyukám elfogadta, nem akart kimozdítani a komfortzónámból.