Lett már baleset vagy balhé abból, hogy a szülő elengedte egyedül (haverokkal) a kamaszkorú gyerekét nyaralni?

Minden évben van egy-egy hülye aki fejest ugrik a 20 centis vízbe vagy át akarja úszni a Dunát úgy hogy nem is tud úszni vagy részegen nekivezet a 18 éves az első fának 5 haverral az autóban.

De az első kettő úgyis megtörtént, hogy ott ül a szülő a parton, másrészt a saját hülyeség az nevelés kérdése (se én se a férjem nem ültünk volna be ittas sofőr mellébtiniként sem, nemhogy mi vezessük), harmadrészt baleset otthon is történhet, az a busz is felborulhat amivel iskolába já mindennap vagy belemehet egy ámokfutó a buszmegállóba...

Összeségében szerintem normális gyereket kell nevelni és akkor 16 évesen se lesz önveszélyesebb, mint 21 évesen.

Pár éve épp a balatonnál nyaraltunk, mikor hirtelen megjelentek a vizimentők és rendőrök. Kiderült, hogy egy kamasz fiú a barátaival vizibiciklizett, felhevült testtel ugrott a vízbe és megállt a szíve. Nem messze tőlünk húzták partra. Most is előttem van az egyik velük lévő kislány sikítozása és zokogása. Talán a húga volt.

A másik ilyen eset, ezt anyukám mesélte, én akkor még olyan 7-8 éves lehettem nem emlékszem. Szintén kamasz társaság szórakozott a stégen, egyikük fejest ugrott. Pár percig nem történt semmi, majd a barátai keresni kezdték. Kihozták, de csak azt kiabálta hogy nem érzem a lábam nem érzem a lábam. Nem tudom vele mi történt utána, de minden évben szóba kerül mikor ott nyaralunk.

Harmadik eset velem és barátnőmmel történt Siófok egyik partközeli szórakozóhelyén(direkt nem írok nevet)valaki drogot rakott az italomba, az volt a szerencsém hogy barátnőm észnél volt, és mikor ki akart vinni a féri, odaszaladt a biztonsági őrhöz így nem sikerült a művelet. ez volt az első igazi bulizásunk 16 évesen. Utána 2-3 évig nem is mentem sehova, féltem.

Öszintén szólva ugyanannyi ilyen baleset történik akkor is, ha a szülö közben valahol a parton van.

Másrészt az ilyesmi balesetek elöfordulnak kisebb gyerekekkel is, meg fiatal és kevésbé fiatal felnöttekkel is, nem hiszem, hogy pont a 15-18 éves korosztálynál lényegesen gyakoribb.

Én abban a szellemben nőttem fel, hogy anyukám egyik barátnője autóbalesetben halt meg nagyon fiatalon, ahol egy ittas srác vezetett. Kb. belémrugdosták az elvet, hogy bármi van, akárhány óra van, nem ülünk be buli után idegen mellé, de ismerős, ittas mellé sem. Inkább hívjam fel őket, nem fognak haragudni, vagy várjam meg a reggeli buszt. Erre mindig is nagyon odafigyeltem, mert tudtam, hogy ez anyunak hatalmas parája, így valahogy nekem is az lett.

Nálunk a gimiben egy évfolyamtársam haveros nyaralása ért véget egy fejesugrással. Borzasztóan sajnáltam a srácot, évekig küzdött, hogy újra legalább önellátó tudjon lenni, de nyaki csigojái sérültek, úgy lebénult, hogy gyakorlatilag a karjait is csak tőből tudta mozgatni. 10 évvel a baleset után öngyilkos lett. Ő egy másik baráti társasághoz tartozott, mint én, de voltak átfedések, így sokszor buliztunk egy társaságban. A barátai szerint nem tudta feldoglozni, hogy neki ennyi jutott és amikor a tinikori szerelme megházasodott (első és utolsó barátnője), teljesen összeroppant. Mélységesen szomorú ezt mondani egy emberről, de amikor egy nagy haveri társaságban 20+ fő közül senki nem tudja azt mondani az öngyilkossága hírére, hogy ne értené meg, az szerintem sokmindent elárul. Inkább azt nem értette senki, hogy HOGYAN, de ez is valahogy olyan szemethunyós, elfogadós téma volt, mintsem oknyomozás. A mai napig nagyon felzaklat az ő életútja, szóval ahogy én bizonyos mértékben cipeltem anyu keresztjét, szerintem az én gyerekeim már az enyémet is fogják...

Nem teljesen nyaralás, mert az egyik barátnőmék üres házában voltunk öten egy hétig, míg a szülei elutaztak valahova. Érettségi előtti nyár volt, de úgy viselkedtünk, mint az idióták. A tesóm a konyhaasztalról esett le, gőzöm nincs, minek mászott oda, de eltörte vagy megrepesztette két bordáját, hónapokig nagyon fájt neki, de orvoshoz nem mert menni, szégyellte magát. Én a teraszlépcsőn estem le, mert strandpapucsban szaladtam fel, össze vissza horzsoltam magam, csoda, hogy a nyakam nem tört ki. De a többiek is baromkodtak, az egyikük valamiért végignyalt egy nagy kést, és elvágta a nyelvét... Tényleg, mint az idióták, olyanok voltunk.

A városban meg volt egy baráti társaság, akik elmentek a közeli tóra sátorozni, és már az oda úton baleseteztek, mert átadták a kormányt egy kiscsajnak, akinek nem volt jogosítványa. Mind megsérültek, de hátul középen ült egy lány, aki fejjel előre kirepült a szélvédőn, neki minden foga kitört, meg az arca sérült a legjobban. Néhány éve láttam, nem is hasonlít arra, aki korábban volt. Nyilván a fogait megcsinálták, meg volt sok plasztikai műtéte, de még mindig látszik az arcán, hogy baleset miatt néz úgy ki.