Mi az oka annak, hogy a gyerek éveig is nagyon túlsúlyos és a szülő nem fogja fogyókúrára?

Nekem ilyen gyerekekért a szívem szakad meg.:( tudok egy pár esetet. Kettőt írok le, az egyik személynél a szülő próbálkozott, nem igen ment/volt eredménye.

A másik gyerkőcnél még a nem eszek korszakban meg lett tömve mindenféle szarral, és azóta elbszódott (bocsánat a szóért) és csak hízik. Slusszpoén az egészben hogy a kedves anyuka aki szintén enyhe kifejezéssel is molett, mondja a saját gyerekének aki 11 éves hogy úgy nézel ki mint egy disznó, nézz már magadra, szét folysz. Nem mintha nem ő etetné, na mindegy. lelkileg terrorizálja, de nem csak ezen a téren. No komment.

De ha megnézed akkor általában!! az a gyerek nagyon pufók akinek a szülője is az.

Épp most kísérek végig egy ilyen esetet külső szemlélőként.

A zűrös családi háttér adott. A gyerek folyamatosan éhesnek érzi magát. Az anyuka vért izzad, hogy lefogyassza a gyereket. Az apuka tojik bele az egészbe és a pillanatnyi népszerűségért korlátlanul engedi nasolni a gyereket.

Hogy legyen nem kövér gyereke annak, akinek fingja nincs az egészséges életmódról? Hát a gyerek azt eszi, amit a szülő elétesz+suli menza. Ha meg segítséget a szülő, kap javaslatokat más ételekre, amik valszeg drágábbak, nem fér bele. Anyám is mindig ezzel intézte el a kérdést.

Én is kövér vagyok, és anyám érdekesen kezelte a helyzetet. Általánosban akartam járni különböző sportokra, táncra, a suliban volt, mint szakkör, ingyenes volt, szülői aláírás kellett csak. Nem engedett az anyám, mert "úr isten, dehogy, hát te kövér vagy, milyen hülyén néznél ki táncon". És akkor amikor gyerekként a tesitanárod megaláz, meg az anyád is azt mondja, hogy hülyén nézne ki, ha dagadtan sportolnál, akkor valahogy nem lesz hozzá kedved. Anyámnak a fogyjak már le kérdés annyiban merült ki, hogy beszólt, ha este hat után ettem, vagy akármikor, amikor leültem enni, beszólogatott, meg bunkó megjegyzéseket tett arra, hogy mit veszek fel, hát hogy néz az ki.

Ez huszonéves koromra oda jutott, hogy még nem fogytam le, ellenben érzelmi evő lettem, főleg anyámtól távol. Szomorú vagyok, eszek, valamit meg akarok ünnepelni, eszek, unatkozok, videót nézek, stb... Mit csinálok? Eszek. Konkrétan kiélvezem a helyzetet, hogy le tudok ülni úgy enni, hogy nem jön oda az anyám alpári beszólásaival, amiért legszívesebben pofán verném. És emellett van az, hogy ha már jóval este hat után van, és megéhezek, először bűntudatom van, aztán eszembe jut, hogy anyám mit mondana, ha leülnék enni, felbszom magam azon, hogy eszembe jutott egyáltalán, hogy mit mondana, és úgy ülök le enni, hogy érzelmi evés+éhség. És tádá, marad a gyerekkori túlsúly, meg még mellé az étkezéshez való egészségtelen hozzáállás. Agyban tudom, hogy nem jó, de a kényszer az evésre ott van, ha nem eszek úgy, ahogy jól esik, akkor azon stresszelek, ha meg úgy eszek, ahogy a kényszer miatt akarok, akkor meg azon stresszelek, hogy dagadt vagyok. És az van, hogy ezzel pszichológushoz kellene menni, tb alapon hosszú a várólista, amúgy meg nem fér bele anyagilag.

Olyan is van, hogy a szülő megpróbálja fogyókúráztatni a gyerekét, de a gyerek mégse fogy le. Egy számomra ismeretlen hölgy blogján olvastam, hogy ő egész életében ettől szenvedett: kövér kislány volt, és az édesanyja folyamatosan diétáztatta, emiatt például az oviban se ehette, amit a többiek, kimaradt a közös szülinapokból, ha tortát kaptak a többiek, akkor félrehívta őt az óvónő, hogy "tudod, te sajnos diétázol és nem kaphatsz" stb. Nyilván nagyon rosszul élte meg. Orvosi részletek nem voltak a blogon, így nem derült ki, mi volt a sikertelenség háttérben. A hölgy felnőttként se tudott lefogyni, és a gyerekkori élmények miatt borzasztó kapcsolata lett az ételekkel és a saját testével.

Szóval nem mindig az akarat hiányzik a szülőből, ha kövér a gyerek. Lehet, hogy rosszul próbálkozik és többet árt mint használ, és lehet hogy tényleg valamilyen ritka kórkép van a háttérben. Persze aki minden nap dörmivel várja az eleve túlsúlyos gyereket ovi után, az szinte biztos, hogy butaságot csinál.

Mert nem látja, hogy a gyerek sokat eszik. Az egész család kövér, nagy adagokat esznek, mert nekik az a természetes. Emiatt vakok úgymond. Van egy anyuka, aki tudja, hogy köver a gyereke, és azt mondta, hogy:"pedig nem eszik sokat".

Volt nálunk. Én 1 hotdogot ettem meg, a lány 3-at, pedig én felnőtt vagyok. Nagy volt a hotdog, már a felével jóllaktam. Ha megkérdeztük volna, sztem evett volna egy 4-et is. És az anyukájának ez természetes, ez nem sok. Ez a baj, hogy nem látják.