A bántalmazás erősebbé vagy gyengébbé tesz lelkileg?

Elnézve az előző generációkat, akik háborús traumák során mentek keresztül, és a legtöbb egy csontalkoholista szerencsétlenként végezte, vagy más módon lett elbaxva, szerintem nem mondhatni, hogy a nagytöbbségnek a javára válna.

Persze lehet tanulni és fejlődni a megélt dolgokból, amiktől tényleg erősebb leszel, de önmagában a traumáktól/bántalmazástól nem leszel előrébb, sőt.

Személyiségfüggő. Én láttam már olyan embert aki lecsúszott, utcán élt és a gyerekkori sérelmeinél leragadt.Mindenről mindenki más tehetett, de szerintem felnőttként van egy idő amikor már magunkért felelünk és a döntéseink is a mieink, függetlenül az előzményektől.

Meg láttam olyat is akiről tudtam, hogy az apja ostorral veri, szíjjal meg ilyenek.Ő pld sokra vitte és 18 évesen elment otthonról.Sose ment haza többet.

Nem leszel tőle erősebb.

Abban leszel például jó, hogy le tudd tapogatni mások érzéseit és ha látod, hogy valami nem tetszik nekik, akkor változtatsz a viselkedéseden, hogy ne robbanjanak. Az érzéseid, vágyaid másoké mögé fogod helyezni, nem állsz ki magadért.

Vagy például megszokod a lelki bántalmazást és később tudat alatt is bántalmazó párkapcsolatot választasz, mert ott érzed magad otthonosan.

Vagy te is bántalmazni fogod a gyereked, mert nem láttad, hogy lehet ezt másképp csinálni. Meg amúgy is, ha te ezt kibírtad és így lettél “erős”, akkor ő is ki fogja bírni.

Semmi jó nem fog belőle kisülni, sőt, ha pszichológus nem segít, akkor az egész életedet elcseszi most anyád.

"Nem, ahogy az iskolai bullying sem építő jellegű szóval el lehet felejteni ezt a "ami nem öl meg megerősít" baromságot."

"Én az átélt nehézségeim után keményebb lettem, kevesebb dolog hat meg, nem veszek fel olyanokat amiket régen."

Az jó, hogy végül is szerinted baromság, de ugyancsak szerinted mégiscsak igaz....