Kamasz lanyom evekig konyorgott testverert. Nem akartunk a ferjemmel. Most ugy alakult 42 vagyok a lanyom :14. Kiborult. Most hallani se akar testverrol! Mit tegyek?

Hát kénytelen lesz megszokni, nincs szükséged a gyereked engedélyéhez, hogy második gyereket vállalj.

Viszont ne várd majd el tőle a pesztrálást, pelenkázást, egyéb munkát. Hiába magyarázza itt is pár boomer, hogy 'régen alap volt, hogy a nagyobb gyerek kivette a részét', ezzel jó eséllyel csak megnehezíted a kapcsolatukat, nem a gyerek feladata a kistestvér ellátása.

Egyrészt jogod van babát vállalni függetlenül attól, hogy a lányod mit szól hozzá.

Másrészt viszont nonszensz az érvelésed: kisebb korában azért könyörgött tesóért, mert testvérrel szeretett volna felnőni, közös programokkal, közös gyerekkorral. Mostanra gimis, nem lesz bennük semmi közös felnőtt korukig. Amit kapni fog az egészből: 0-24 bömbölő baba, kimerült család, sokkal kevesebb figyelem a szüleitől és rossz esetben rengeteg elvárás felé ingyenmunkára.

Beszélgess vele ezekről őszintén és tartsd tiszteletben az ő oldalát is, mikor már itt lesz a baba.

Persze, hogy nem örül, egy kamasz nem erre vágyik. Én viszont felnőttként nem izgatnám magam, hogy ő mit gondol. Ez a ti döntésetek volt.

Egyébként nekem elváltak a szüleim, és 16 voltam, amikor anyám a második férjének szült egy gyereket. Első perctől fogva ellenséges voltam vele, megmondtam, hogy soha, de soha ne várja tőlem, hogy vigyázni fogok rá. Amúgy ettől aztán nem kellett tartanom, a férje egy szörnyetegnek gondolt, akivel ha 2 percre magára hagyja a szeme fényét, biztos kinyírom.

Viszont meglepő módon teljesen megváltozott a hozzáállásom, amikor megszületett a húgom. Annyira cuki volt. És az első perctől fogva feltétel nélkül szeretett engem. Nem is értettem, hogy mivel érdemeltem ki ezt a nagy imádatot. Pl. ha elmentek a boltba, akkor mindig rakott a kosárba nekem is csokit, mert neki van tesója, és neki is veszünk. Anyámnak ennyi idősen már eszébe nem jutott volna, hogy nekem is venni kéne csokit. (Akkor már egyetemre jártam.) Persze a húgom annyira jó gyerek volt, én azóta sem láttam ilyet. Ha egy hasfájós, folyton ordítós gyerek lett volna, biztos maradtak volna az ellenérzéseim.

Kamasz lanyom evekig konyorgott testverert. Nem akartunk a ferjemmel. Most ugy alakult 42 vagyok a lanyom :14.

Ő akkor elfogadta hogy nem akarjátok. Most ti fogadjátok el ezt. Úgyis menekülni fog onnan amint lehet