Kamasz lanyom evekig konyorgott testverert. Nem akartunk a ferjemmel. Most ugy alakult 42 vagyok a lanyom :14. Kiborult. Most hallani se akar testverrol! Mit tegyek?

Aki azt mondja szeretni fogja, nem biztos.

Igen, évekig könyörgött testvérét, de gondolom nem 14 évesen gondolta.

Én 15 voltam mikor az enyém született, valóban csodálatos volt, a felvételi időszakot végig ordította(hasfájás) alig tudtam tanulni tőle.

Az érettségi időszakban folyton a nyakamon lógott, hisztizett ha nem játszottam vele.

18 évesen elmenekültem az első adandó alkalommal, szükséges minimum kapcsolat van, és ennyi.

Hát vagy jóban lesznek, vagy nem.

Nekem a húgommal 15év van köztünk. Már mikor megtudtam, hogy lesz, már utáltam. A kórházba be sem mentem megnézni, annyira nem voltam kíváncsi rá.

Most itt vagyok 30, ő 15. Soha nem voltunk testvéri viszonyban. Nem utáltuk egymást, de nem is voltunk jóban.

Öcsémmel pediv 18év van köztünk.

Én nem bírtam elviselni, hogy anyám újra terhes. 18évesen majdnemcsak nekem kellett volna szülnöm, nem neki.

Ezert én el is költöztem otthonról.

Vele is totál semleges a viszonyom.

Van egy fiam, 4 éves. Ő sokkal jobban el van velük mint én.

Szerintem ebbe nincs beleszólása a lányodnak, nem testvért szülsz, hanem még egy gyereket. Amúgy meg biztosan változni fog, de hát 14 eves korig egyke volt minden körülötte forgott meg kell szoknia a helyzetet.

Amúgy teljesen hasonló szituáció volt egyik ismerősömeknél, megszületett a kisöcsi és a lány azonnal imádta, ma már a lany is huszonéves anyuka és tini a kissrác.

”Évekig könyörgött testvérért“, ez hogy jön ide egyáltalán？ Ez egy tipikusan olyan gyerekkori vágy, amit kamaszkorra azért legtöbbször kinônek.

Ugye nem így jelentettétek be neki, hogy “örülhetsz, mert testvéred lesz, amit annyira szerettél volna öt éve”？ Ez olyan, mintha a 14 évesnek egy triciklit adnál, azzal, hogy "hiszen öt évesen pont ilyet szerettél volna!”.

Pláne egy kamasz lány, aki gondolom mindenhonnan hallgatja a hegyibeszédet, hogy szexelhet, nem szexelhet, védekezés, gumi, tabletta, szólj ám ha gond van jujujj!!! Erre a szülei, akik az észt osztják neki, a nagy felelôs felnôttek, azzal fogadják, hogy besikerült a gyerek.

És ráadásul ahelyett, hogy azt mondanák, ”nem terveztük, elszúrtuk. De nem tudnánk elvetetni, ezért megtartjuk, kérünk állj hozzá türelemmel", megpróbálják úgy elôadni, hogy "hiszen te akartál tesvért“. Mintha direkt az ô kedvéért lett volna így, nem a saját hibájukból.

Minden gyereknek van olyan időszaka, amikor szeretne egy testvért.

De egy gyermeki vágy miatt, ami full irreális, gyereket vállalni?

Azért irreális mert egy 5 éves gyerek nem egy kisbaba testvérre vágyik, hanem egy vele egykorúra akivel játszhat, de még nem fogja fel (nyilván), hogy mivel jár ha kistestvére születik, aki babaként jön a világra.

#18 vagyok, bocsánat, sehol nem írtad h miatta vállaltatok mégegy gyereket, csak azt h a lányotok akart, most meg ki van borulva.

Hát igazából pont azért, amit írtam, mert most már elég nagy ahhoz, hogy ne irreális elvárásai legyenek a testvérrel kapcsolatban.

5-6 évesen még nem fogja fel, hogy kisbaba születik és az mit is jelent rá nézve.

14 évesen már pontosan tudja.

Nem lesz egy egyszerű időszak neki és ezt tudja is.

A szülei nem fognak figyelni rá, örökké kimerültek lesznek, idegesek, türelmetlenek.

Ha beszélni szeretne valamelyikükkel, az mindig a kicsit fogja figyelni, kb egy gondolatmenetet nem lehet majd végigmondani mert az egyéves vagy nekiesik valaminek vagy mutatni akar valamit.

Mostantól csendben kell lenni, nem mehet a tv, zene, az se mindegy hogyan csukja az ajtót vagy miért akkor mosogat amikor végre elaludt a baba.

Van egyáltalán plusz szoba vagy az ő rezidenciájába akarjátok berakni a kistestvért??

És biztos ki fogjátok játszani az ingyen bébiszitter kártyát.

Volt egy barátom aki rengeteg dologból kimaradt, mert álandóan otthon kellett ülnie a kistestvérével (köztük is kb 14-15 év volt). Annyira sajnáltam mindig.