Szerintetek igazságosan cselekszem ha ebben az esetben magamat helyezem előtérbe?

A helyzet az, hogy apummal mindig is nagyon rossz viszonyban voltunk, mindig féltem tőle, mert hirtelen dührohamai voltak, és ez mostanra sem csillapodott. Velem ok nélkül kapcarongy módjára beszél, anyukámmal szintén, főleg kis hülyeségekért, és elvárja hogy mindenki úgy gondolkodjon ahogy ő. Én már nem nagyon tudom ezt a helyzetet elviselni, már éltem át pánikroham szerű dolgokat pár veszekedés után, amikor nagyon megbántott, ezért mamám felajánlotta, hogy hozzáköltözhetek, ami a továbbtanulás miatt is jól jön, meg legalább nem lenne egyedül, de anyát nem szívesen hagyom el, de úgy gondolom, hogy ha nem hajlandó elválni, akkor az az ő hibája, és nem lehetek mellette élete végéig. Szerintetek ez önzés? Tényleg féltem anyumat, nem tudom hogy mi a helyes döntés...