Szerintetek igazságosan cselekszem ha ebben az esetben magamat helyezem előtérbe?

Lassacskán felnősz és el kell kezdened a saját utadat járnod.Nem lesz könnyű,de ez része a felnőttéválásnak.

Úgy látszik,nálad most jött el az a pillanat,amikor meg kell hoznod egy komoly és felelősségteljes döntést,mely akár az egész életedre hatással lehet.Éppen ezért én azt tudnám tanácsolni,hogy beszélgessél erről őszintén az anyukáddal.Illetve én még megkérdeznék néhány olyan embert,akik igazán közel állnak hozzám.

Sajnos nem lehet az ember mindig a szüleivel.Ha a Te érdekeid úgy kíánják bizony jobb,ha mamádhoz költözöl.Ahogy a kérdést értelmez mamád egyedül él.Tehát ha odaköltözöl hozzá az több szempontból is jó.Egyrészt nyugodtabb körülmények között élhetsz,másrészt tudsz a mamádnak segíteni.Gondolom el kell neki a segítség,hiszen csak öregszik ő is és már nem bírja úgy a strapát,mint korábban.A szüleidet pedig meg tudod látogatni hetente többször is,sőt akár anyukád is meg tud Téged látogatni!

Remélem tudtam segíteni!

15/L

Először is, hadd gratuláljak (nem ironikus értelemben), érettebben látod a dolgokat, mint sok felnőtt.

Én az elköltözést választanám. Elhiszem, hogy sajnálod anyudat, de ő felnőtt, normális nő, ha akarattal úgy dönt, hogy továbbra is belekényszeríti magát egy teljesen működésképtelen házasságba, az az ő személyes (és rendkívül pocsék) döntése. Az, hogy nem akar elengedni, pedig kifejezetten önző hozzáállás. Ő nem akar változtatni, nem akar javítani, de tőled elvárná, hogy a sikeres tanulmányi eredmények rovására is ott maradj támasznak, hogy enyhíts az által hozott (vagy inkább meg nem hozott) döntés következményeim. Ez így nagyon nem tisztességes. Ha valóban, annyira fontos neki a jelenléted, akkor idővel elválik a lehetetlen jellemű férjétől. Ha meg nem, akkor csak magadnak csinálnál egy meglehetősen pocsék fiatalkort a semmiért.

elhiszem, hogy nehéz döntés, megszült, felnevelt, szeret, bűntudatod van, hogy ennek ellenére ott hagyod. De nincs más választásod, ha ő nem hajlandó lépni. Ha most úg döntesz, hogy maradsz és emiatt a tanulmányaid nem sikerülnek, akkor jó eséllyel egy életen át bánni fogod, hogy nem éltél a lehetőséggel. És nem mellesleg őt fogod hibáztatni érte a leginkább, hogy marasztalt (az ember általában nem magában keresi a hibát először).

Én is nagy részben egyet értek az elöttem kommentelőkkel. Látszik, hogy nagyon szereted anyukádat és fontos neked, hogy boldog legyen, jót akarsz neki. De ő az aki nem akar elvállni. Te a lánya vagy... persze h segíteni akarsz neki de amég nem vállik el apukádtól addig igazából szerintem akkor se nagyon tudsz neki segíteni ha otthon maradsz!

Szerintem nyugodt lelkiismerettel költözhetsz a mamamádhoz, mivel sokat gyötrődtél rajta h mi legyen anyukáddal, próbáltál neki segíteni, gondoltál rá!!De mostmár elkell kezdened a te életeddel foglalkozni! Anyukád felnőtt ember és ha tényleg szükségét érzi akkor elvállik apukádtól...

Ha amellett döntesz h elköltözöl akkor viszont mindenképp beszélj sokat telefonon anyukáddal, h ha olyan történik akkor kisírhassa magát neked. Meg látogasd meg esetleg ő téged. :)

14/L

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Úgy tűnik nem vagyok egyedül ezzel a kérdéssel :S