Mit reagálnál, ha megtudnád, hogy a 15-17 éves gyereked rájár az alkoholokra?

Nálunk tuti sokkterápiával reagálna az apja, ha lebukna, mármint leültetné, hogy jó a lopott pia, igen? Akkor igyál gyerekem - és elérakná a piát, addig itatná, amíg rosszul nem lesz. (Nyilván nem detoxra meg gyomormosásra gondolva, de büntetés jelleggel, hogy nem baj, ha nem kell, akkor is igyál még, a haverok is kínálnának.)

Ha elég másnapos lesz a gyerek, hogy rájöjjön, ez nem buli, akkor utána talán már lehetne vele értelmesen beszélni, hogy miért is nem jó, amit csinál.

Mert amúgy normális esetben szerintem belefér, hogy elvigyen otthonról egy-egy üveg piát pl. házibuliba, nyilván nem heti szinten, de engedéllyel és nem a hátunk mögött lopkodva.

A zugivás viszont nagyon nem oké, ha arról van szó, hogy otthon egyedül nyalja be titokban, mert csak.

Arra gondolnék, hogy már rég el kellett volna mondanom a saját történetemet a függőségemről és a felállásomról. Aztán hagynám, hogy ő kérdezzen, beszéljen. Abban bíznék, hogy ha őszintén megnyílok, ő is elmondja, hogy vele mi van. Csak semmi moralizálás. Az érzéseiről kéne, hogy beszéljen. Utána jobban tisztulnak a dolgok, és együtt átbeszélhetjük, hogy mit mi okoz és mi az ő esetében a megoldás. Megerősíteném abban, hogy nincs egyedül semmivel.

De mi nem is tartunk itthon alkoholt. Szóval a helyedben eltüntetném az üvegeket onnan első körben.

Talán ne tartsatok a polc tetején dísznek alkoholt. Hülyén is néz ki, porosodik, elérhető a gyereknek, és a 90es években volt divat proliéknál.

Legyen egy zárható szekrényben. Ha piálni akar úgyis vesz, nem kell viszont megkönnyíteni a dolgát.

Én 17 évesen már iszogattam néha, ez ilyen, tiniként kiélik ezeket a butaságaikat aztán már nem lesz olyan izgi. Én nem kezelném ezt tragédiaként, és nem aláznám meg. Megbeszélném vele. Hiszen ha 18 lesz, csak betér egy boltba és vesz, szóval nem tennék úgy mintha most kellene szigorúnak lennem. Megbeszélném vele, hogy hogyan érdemes inni, pl nem keverni, megállni ha pont jól érzi magát mert ha eszméletlenre issza magát, nem élvezi a bulizást, a csajoknak nem tetszik a hűtőbe pisáló/hányó pasi, nagy hibákat követhet el a kontrol elvesztése után és a detox se mókás.

nem tudom, nincs ilyen jellegű tapasztalatom, bennem bíztak a szüleim és én is bízhattam bennük, nálunk nem kellett lopni és hazudni. sajnálom a fiad ha nálatok ez nem így van.

ha az volt mondva, hogy megyek házibuliba, anyám adott pénzt, hogy ő nem ért hozzá, de válasszak egy szimpatikus üveget, ami nem a legalsó vagy legfelső polcon van, apám meg bement a kamrába, és választott valamit, amit nem sajnált odaadni a kamaszoknak hogy elkotyvasszák koktélnak. meglepő módon nem lettem alkoholista, nem ébredtem kórházban és nem vezettem részegen, mert egyrészt 16 évesen se volt olyan izgalmas ötlet, hogy ihatok végre alkoholt, mint néhány más embernek, akik be sem tudtak telni ezzel a tiltott élménnyel, másrészt ha bármikor nem éreztem magam teljesen biztonságban, vagy ott találtam magam a semmi közepén, és rájöttem hogy már elment az utolsó busz, csak felhívtam őket és jöttek megmenteni a saját hülyeségemtől. nem túl boldogan persze, de jöttek.

szerintem az a kérdés, hogy pl. otthon egyedül iszogat-e a szobájában, vagy pedig pl. visz valamennyit egy buliba?

Az 1. magányos iszogatás nagyon nem OK, a második megbocsátható.

Beszélni kellene vele.