Tényleg èn vagyok a rossz szülő amiért kivettem a 17 éves fiamat az iskolából?
A fiam gimnáziumban tanult. Ahogy eljött a középiskolás időszak már nem igen akart úgy tanulni, mint általánosban. Az elsőt még nagy nehezen megcsinálta, reménykedtünk benne, hogy másodikat már komolyabban veszi, mert az első után a nyári szünetben készülnie kellett két tárgyból is a pótvizsgára, de nem így lett. Hol szerelmes volt azért nem tanult úgy, mindig jóval a suli végeztével ért haza. Hiába vontam meg tőle minden pénzt, akkor meg elment a mekibe dolgozni, aztán màr végképp nem figyelt a tanulásra, így 4 tantárgyból bukott pótvizsgára se mehetett. Mondtam neki, hogy ettől fogva mindent magának fog intézni, ruhát is meg mindent a saját keresetéből fog venni. A nyáron elszegődött egy villanyszerelőhöz segédnek és azt hallottam vissza, hogy ügyesen is dolgozik. Augusztusban megkérdeztük tőle, hogy mi lesz az iskolával, kijelentette, hogy nem akar vissza menni, ő ott akar maradni. Arra jutottam, hogy ám legyen, valóban nincs sok értelme annak, hogy ráerőszakolom és cseszik tanulni, így legalább hasznos dolgot csinál. Mondtam neki, hogy ha a jövőben leszeretne mégis érettségizni nyugodtan szóljon segítek neki esti iskolát keresni, soha nem fogom a fejéhez vágni, hogy ,,ugye megmondtam”. Én is voltam kamasz én is hoztam olyan döntéseket, amit később már másként láttam. Ha nem is akar majd leérettségizni, rá szeretném venni, hogy a villanyszerelő szakmát szerezze meg.
Viszont a családból a húgoméktól, a sógorométól kapjuk az ívet, hogy rossz gimnáziumba irattuk azért züllött így le. Az ő gyerekük nívós gimibe jár ez nàluk meg sem történhet. Hogy én tönkre teszem a gyerek jövőjét.
De most komolyan.. Mit kellett volna tennem? Verjem meg? Kötözzem oda az íróasztalhoz?
Szóba jött az is pálya választáskor, hogy szakképzőbe megy a gyerek, de akkor is azt kaptuk a hugoméktól, hogy oda csak a suttyók gyerekei mennek, már bánom, hogy hallgattunk rá mert, ha azt tanulta volna a gyerek, amit szeret, akkor lehet másképp állt volna a tanuláshoz.
2:
Együtt választottuk a sorrendet. Ha jól emlékszem ez másodiknak volt megjelölve.
Azért nem jött szóba a szakképző, mert elhittük, amit a húgomék mondogattak, hogy oda csak gyenge képességű gyerekek mennek és ott mindenki elzüllik. De nagyon bánom, hogy hallgattunk rá, mert van pár ismerősöm akinek a gyereke szakmát tanul és azért ez nem teljesen igaz, ahogy a húgom előadta. Vannak tènyleg csibészek, de ők az első évben ki is buknak.
Az ilyen hugod felé emberek nagyon egy dimenziósan látják a világot. Majd ha napelemet akarnak telepíteni, jól leesik az álluk, hogy az értelmiségi fizetésük mennyit ér!!!
Egyébként nem értem miért hiszik, hogy a szakma lenézni való dolog. Majd csak elromlik náluk valami, aztán rájönnek, milyen érték a jó szakember!
Csak majd ne a fiad hívják ingyen villanyszerelni :D
Talán nem kellene a húgodékra hallgatni mindig. Főleg, ha MINDIG rossz tanácsot ad, ha csak a sznobizmus szól belőlük (fúj szakközépsuli).
Semmi mást nem kívánok, csak hogy majd az ő gyerekük egy alkoholista drogjúzer legyen az elitgimnáziumával együtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!