Tényleg èn vagyok a rossz szülő amiért kivettem a 17 éves fiamat az iskolából?
A fiam gimnáziumban tanult. Ahogy eljött a középiskolás időszak már nem igen akart úgy tanulni, mint általánosban. Az elsőt még nagy nehezen megcsinálta, reménykedtünk benne, hogy másodikat már komolyabban veszi, mert az első után a nyári szünetben készülnie kellett két tárgyból is a pótvizsgára, de nem így lett. Hol szerelmes volt azért nem tanult úgy, mindig jóval a suli végeztével ért haza. Hiába vontam meg tőle minden pénzt, akkor meg elment a mekibe dolgozni, aztán màr végképp nem figyelt a tanulásra, így 4 tantárgyból bukott pótvizsgára se mehetett. Mondtam neki, hogy ettől fogva mindent magának fog intézni, ruhát is meg mindent a saját keresetéből fog venni. A nyáron elszegődött egy villanyszerelőhöz segédnek és azt hallottam vissza, hogy ügyesen is dolgozik. Augusztusban megkérdeztük tőle, hogy mi lesz az iskolával, kijelentette, hogy nem akar vissza menni, ő ott akar maradni. Arra jutottam, hogy ám legyen, valóban nincs sok értelme annak, hogy ráerőszakolom és cseszik tanulni, így legalább hasznos dolgot csinál. Mondtam neki, hogy ha a jövőben leszeretne mégis érettségizni nyugodtan szóljon segítek neki esti iskolát keresni, soha nem fogom a fejéhez vágni, hogy ,,ugye megmondtam”. Én is voltam kamasz én is hoztam olyan döntéseket, amit később már másként láttam. Ha nem is akar majd leérettségizni, rá szeretném venni, hogy a villanyszerelő szakmát szerezze meg.
Viszont a családból a húgoméktól, a sógorométól kapjuk az ívet, hogy rossz gimnáziumba irattuk azért züllött így le. Az ő gyerekük nívós gimibe jár ez nàluk meg sem történhet. Hogy én tönkre teszem a gyerek jövőjét.
De most komolyan.. Mit kellett volna tennem? Verjem meg? Kötözzem oda az íróasztalhoz?
Szóba jött az is pálya választáskor, hogy szakképzőbe megy a gyerek, de akkor is azt kaptuk a hugoméktól, hogy oda csak a suttyók gyerekei mennek, már bánom, hogy hallgattunk rá mert, ha azt tanulta volna a gyerek, amit szeret, akkor lehet másképp állt volna a tanuláshoz.
válasza: válasza:Teljesen jól döntöttetek.
Ha tényleg ennyire tetszik neki ez a szakma, gyerekjáték lesz számára megszerezni a hozzávaló papírt. Ha ez 30 évesen jön el, akkor majd akkor.
A húgodat meg felejtsd el. Idiótaságot beszél.
Majd figyeld csak meg az arcát az árajánlat láttán, ha egyszer villanyszerelőre lesz szükségük, és kihívják a fiadat. :D :D
válasza:Jól döntöttetek. Persze annak idején kár volt a húgodra hallgatni, de nincs még semmi veszve.
Egy ismerős testvérpár esetét írnám le. Mindkettő lány ugyanabba a gimibe járt. Anyjuk értelmiségi ember. A kisebbik volt a fekete bárány, hamar átment levelezőre, és mellette dolgozott. A nagyobbik tanult tovább.
A környezetük úgy beszélt a kisebbikről, hogy jaj, mire viszi így, ha nappalin sem tud leérettségizni, elzüllik, stb.
A lány 22 évesen már vállalkozó volt, húszas éveiben két saját üzlete volt. Úgy alakult, hogy az oly sokat tanult, egyetemet végzett nővérét is ő alkalmazza bolti eladóként. 🙂 A nővér szintén próbálkozott vállalkozással (ilyen körmös vagy hasonlóval, szülők anyagi támogatásával), de hamar belebukott.
8: Épp azért mentünk bele, abba hogy dolgozzon, azt csinálja, ami érdekli őt, hogy legyen motivációja.
Nyilván volt olyan, hogy elszakadt a cérna, de szerintem a gyerek nevelésben csak az nem hibázik akinek nincs gyereke.
válasza: válasza:Már egyszer kiderült, hogy a húgodék semmi jó tanáccsal nem tudnak szolgálni. Miért érdekel most is, hogy mit mondanak?
A gyereked kezdhette volna egyből a villamyszerelősdit már az iskolában, ahelyett, hogy elb@szott jópár évet az érettségire készülősdivel. Már el is végezte volna, mert ezek ilyen 2-3 évesek. Nem kell hozzá 4 év, mint hogy megszerezz egy papírt, amivel magában max a segged törülheted ki, mint az érettségihez. Ugyanazt csinálná, mint most, annyi különbséggel, hogy az elméleti háttere is meglenne, s a bizonyíték, hogy azért valamit ért is hozzá, ha az iskolát elvégezte. Ráadásul így hogy nincs villanyszerelői végzettsége, segédnél több nem nagyon lehet.
válasza: válasza:Itt elvárások max akkor lehetnének a szülők, a rokonok vagy bárki részéről, ha a gyerek akart volna gimibe menni.
De nem ő akart.
"Szóba jött az is pálya választáskor, hogy szakképzőbe megy a gyerek, de akkor is azt kaptuk a hugoméktól, hogy oda csak a suttyók gyerekei mennek, már bánom, hogy hallgattunk rá mert, ha azt tanulta volna a gyerek, amit szeret"
válasza:Egyáltalán nem.
Ha ennyire tetszik neki a szakma, érdemes abba az irányba terelni.
Szakemberből mindig hiány van.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!