12 évesen gender semleges és pánszexuális?

Lehet, hogy fel vagy háborodva, de sajnos ilyeneket csinálnak mostanában a tinik. Azok is akiknek a szülei azt mondják, hogy az én lányom-fiam aztán nem tenne ilyeneket, mert nem ezt látta otthon, jól lett nevelve blabla.

Na persze, csak éppen a telefonján keresztül meg ömlik rá a szex. Mindenhol azt látja, hogy szexelni, segget villantani, csajozni ezerrel, meztelen képet- videót küldeni menő. Plusz ezt csinálják a kortársai is. Otthon meg előadja, hogy neeem anyu-apu én nem vagyok olyan dehogy...

Kisgyerek még, azt se tudja miről beszél, majd kinövi. Látta valami Netflixes sorozatban és megtetszett neki. A lányodnak szerintem elmagyarázhatnád, mi is ez, ha nagyon érdekli, ne az osztálytársaitól vegye át a hülyeséget és a téves információkat.

Ez még csak játék nekik, nem filmektől vagy sorozatoktól lesznek melegek a fiatalok. Kb olyan, mint mikor mi megnéztünk egy hercegnős mesét és utána elképzeltük, hogy hercegnők vagyunk. Erősen homofób családban nőttem fel, tiltottak minden ilyentől, sose tartottak minimális szexuális felvilágosítást sem (heteróról se), aztán mégis biszex lettem, mert annak születtem.

Nem is tudom,ezek mit jelentenek. Még a gender semlegest csak-csak. De a pánszexuális mit jelent? Pán Péter jut róla eszembe.

A véleményem pedig az,hogyha nem nyomatnák a médiában mostanában ezt,akkor ilyen eszébe se jutna,és nyugodt élete lenne.

Attól függ. Van nem egy meleg ismerősöm, akinek már az óvodában is a fiúk tetszettek, és olyan transznemű ismerősöm is, aki szintén már kisgyerekként tudta, mi a helyzet. Én az aszexuális spektrumon vagyok, és 12 évesen már bőőőőőven voltak jelei annak, hogy nem egészen úgy vagyok huzalozva, mint a kortársaim, csak akkor még azt sem tudtam, hogy van ilyen. Ha tudtam volna, és kijelentettem volna magamról, hogy aszexuális vagyok, ugyanúgy megállná a helyét 14 évvel később, és ha nyomatták volna a médiában, az nem befolyásolt volna semmilyen irányba, maximum korábban rájövök, hogy mi velem a helyzet.

Viszont tinédzserkorban sokan vannak, akik megkérdőjelezik a szexualitásukat, van, hogy pl. ha nagyon erősen kötődnek egy azonos nemű barátjukhoz, akkor nem biztosak benne, hogy ez "olyan" vonzódás-e, és próbálkoznak azzal, hogy megfelelő "címkét" találjanak maguknak. Ha ez a helyzet, idővel úgyis kialakul. Őszintén, nekem nagyon fura lenne, ha a tinik ezzel akarnának menőzni, mert azért az, ha valakinek eltérő a szexuális orientációja, nagyon sok hátránnyal jár, hiába megy most nagyon a médiában.

Viszont bármelyik is a helyzet, érdemes elfogadni, hogy ő ilyen. Ha a második eset áll fenn, akkor sem fog villámcsapásra megváltozni, ha lekezeled, hogy ő ezt nem tudhatja (sőt), az első esetben pedig óriási sebet ejthet, ha elutasítással találkozik.

ez azért egy trükkös kérdés, mert jelenleg se a pszichológiával foglalkozó társaságoknak, intézeteknek, se a gender témakörrel foglalkozó filozófusoknak, senkinek nincs egy konzisztens fogalma arra hogy a gender bináris-e, vagy sem, vagy beszélhetünk-e gendersemlegességről. a maga szintjén, maga interpretációjával valószínűleg tudja hogy ez mit jelent, de egy 12 éves embernek bármennyire is intelligens vagy bölcs vagy önreflektív ez a folyamat még eléggé fejlődésben van :D sőt, milyen sok felnőtt van akinek problémái vannak a saját nemi identitásuk, szexualitásuk megértésével és elfogadásával.

saját példa, én mindig is tudtam hogy kicsit eltérek a többiektől, aztán 14 évesen biszexuálisnak gondoltam magam, 16 évesen meg rájöttem hogy én inkább vagyok homoszexuális, most 23 éves vagyok, továbbra is homoszexuálisnak tartom magam de eleve a nemsiéget meg a szexualitást egy tág meg fluid kategóriának képzelem el, éppen ezért ez a címkéző mentalitás zavaró lehet :D