Mit tennél, ha a 17 éves lányodról kiderülne, hogy terhes és ő mindenképp meg akarná tartani?

En sem tudnek azzal a tudattal elni h en dontottem az o teste felett.

Egeszen biztosan megoldanank, raadasul szerintem vmit en rontottam el ha a neveltetese ellenere teherbe esik gimi alatt.

Én amúgy is elhatároztam, hogy az a nagymama leszek, aki megy segíteni az unoka körül (ha a gyerekeim igénylik), mert én is egyedül vagyok a lányommal (nyílván apuka segít munka után).

Most az hogy ez 17 éves korában vagy 32 éves korában kell megtennem nem releváns. Ő akkor is a lányom marad. Nyílván jobban örültem volna ha először élvezi a fitalságot, de nem mindenkinek kell járnia ugyanazt az utat, és máshogy is célt lehet érni, nemcsak egyféle módon. Támogatnám tovább ugyanúgy, át beszélném vele a helyzetet, felkészíteném a csecsemőgondozás nehézségeire, támogatnám, hogy tovább tanuljon, építse az életét immár babával.

Számomra az a felfoghatatlan, akik kidobnák a gyereküket egy rossz döntés miatt. (márha az ő döntése volt)

Az abortusz sem lehet fáklyás menet, anyám pl. mai napig elpityeredik amikor az első terhességét el kellett vetetni, mert túl fiatal volt.

Akinek a babázás ekkora teher, meg probléma, macera az mit keres ebben a kategóriába?

32es, más ha valaki a saját, tervezett gyerekével babázik.

Gondolkodj kicsit könyörgöm. Leírom a mi helyzetünk hátha nem csak addig látsz hogy jaaj picibabucika.

Jelenleg 5 en élünk, egy 2.5 szobás, 70nm-es lakásban. 2 felnőtt(mi) és 3 gyerek 15, 13, 5 évesek.

A két nagyobb egy szobában van, a picié a fél szoba, miénk is egy.

Ha a legnagyobb terhes lenne, gondolom elvárná a saját szobát, így a középsőt és a kicsit össze kéne költöztetni, akik nagyon más életszakaszban vannak( ovis és jövőre felvételizős). A középsőnek biztosítani kéne egy helyet ahol tud tanulni, a középsőnek 2-3 év és párkapcsolata lesz.

Ketten keresünk a férjemmel, kedvezményekkel stb együtt 550 ezret, ami, valljuk be, nem egy hatalmas összeg 5 főre.

Ha még egy kisbabát is el kéne tartani, akkor a saját akart, tervezett két másik gyerekemtől venném el azt a pénzt. Nem mehetnének táborba, a középső moziba, pizzázni stb mert a legnagyobb gyerekem felelőtlen volt.

Nem kényszeríteném abortuszra, de ha mindenképpen meg akarná tartani, akkor komoly feltételekhez kötném.

Először is magának szüli a gyereket, így az ő dolga lenne a róla való gondoskodás. Ez nem jelenti azt, hogy én rá nem tenném a kezem, de csak annyira, amennyire ez egy amúgy dolgozó nagyszülőtől elvárható, illetve ha tényleg indokolt a segítség (orvoshoz megy, végkimerülés határán van).

Másrészről mindent el kell követnie, hogy a tanulmányait folytatni tudja, nem csúszhat velük az indokoltnál többet, olyat nem játszunk, hogy akkor ő évekig otthon vakarózik. Szülés után maximum fél évvel már minimum magántanulónak kellene lennie és érettségi után is haladnia kellene valamilyen irányba. Ilyen helyzettől függetlenül is nálunk az a szabály, hogy aki nem jár iskolába, az nem lakhat nálunk.

#34

Ez a történet van visszafele is!

Anyám engem egyedül kínkeservesen nevelt fel. 6 éves koromtól a nagymamánál laktunk 17 éves koromig, mert egyedül nem tudott talpra állni a válás után.

Apám, 13 éves koromban lett saját lakása a feleségével. Eredetileg 3 gyereket terveztek, a 4. meglepetés baba lett, főleg, hogy mindketten közel voltak az 50-hez. Gondolkodtak végül bevállalták. És apám keresetéből élnek (már) aki nem top manager fizetést visz haza, de mindegyik tesóm tisztességesen fel lett nevelve, vitték őket szakörre, megyeszékhelyre sportolni, évente nyatalni.

Nem arról van szó, hogy "jaj cuki babuci", mert az én gyermekem nem is tervezett baba volt. Megvan a szépsége és nehézsége a gyereknevelésnek, de a ma divatos felfogással szemben én pont azt láttom, hogy akkora gond, amekkora gondot csinálsz belőle. Ahogy pl. nem a baba szakítja ketté a kapcsolatokat sem, hanem az a kapcsolat nem ért annyit.

A családdal ugyanez van, nem egy +1 tag fogja szétrombolni.

Ha te így vélekedsz a gyerekedről és az unokádról, ott te szúrtál el valamit.

Szerintem a legtöbb 17 éves nem nem "csupasz seggre akar babázni" ott valami több van a történet mögött mindig.

Gondolj bele... te 17 évesen ha terhes maradnál (jó tudom nem nézed rád senki akkor) akkor az biztos azért lett volna, mert te annyira anya akarsz lenni?

38 feltetelezem te eletparti vagy, marmint addig ameg a picibabuci a pociban lakik :D onnantol letojod babucit, anyucit meg a tobbi x embert aki erintett a tortenetben

Nem, nyilvan nem a magzat a hibas, hanem az ilyen hozzaallasu emberek, mint te. Menj mar el kerlek egy szegenyseg szelen allo csaladhoz es kerdezd mar meg, hogy ugyan ha anyu kiesne a munkabol es kene plusz egy ehes szajat etetni, akkor milyen iranyban valtozna a helyzetuk? Rossz iranyba bizony. Felejtsuk mar el ezt a isten ad baranykat meg legelot hulyeseget konyorgom.

38as, képzeld, én 17 évesen már a mostani férjemmel voltam együtt, de nem, nem szexeltünk eszetlenül, 24 voltam mikor az első gyerek született(nem a szülők nyakára).

És igen, ha a 17 éves anya akar lenni akkor ne a mi kontónkra legyen az, hanem költözzenek össze szépen az apukával és neveljék saját pénzből a gyereket.

Én nem vagyok hajlandó a saját gyerekeim háttérbe szorítani.