Hogyan segíthetnék a korán kamaszodó kislányomnak?

A kislányom még csak negyedikes, most lesz pár héten belül 10 éves, de az utóbbi egy-két hónapban nagyon erősen elkezdett kamaszodni. Már nem szeret velünk lenni, nehéz rávenni bármilyen családi programra, csak magára csukja a szobája ajtaját, és vagy egyedül nyomkodja a telefonját, vagy a barátnőivel nevetgél (mármint telefonon). Vagy csak fekszik és a plafont bámulja. Néhány hónapja még egészen különleges, bensőséges kapcsolatunk volt, most tízből nyolc közeledési kísérletemet elutasítja. Nem kirívóan szemtelen, de barátságtalan. Amikor néha mégis megszólal, olyanokat mond, hogy tudja, hogy mi őt nem szeretjük(????), meg hogy nem érti, mi a gond vele, néhány hónapja még minden olyan egyszerű volt, most meg hirtelen minden vacak lett.

Ez utóbbi érzés abszolút ismerős, nekem is pont így kezdődött a kamaszkorom, de akkor ötödikes voltam, és még az is nagyon korai volt! Ki is közösítettek miatta az osztálytársaim, és utána az egész fiatalkoromat végig kísérték a beilleszkedési nehézségek.

Aki már túl van ezen, vagy épp benne van, tud mondani valami biztatót? Hogyan kell ezt jól kezelni? Hogyan legyek ott mellette, és támogassam, ha csak találgathatom, mi van vele? Vagy lehet bármivel lassítani ezt a folyamatot? Hiszen még csak 10 éves, annak még gyereknek kéne lenni, nem?