Tudnátok ajánlani olyan gyereknevelésről szóló könyvet ami segíthetne abban, hogy hogyan tudnám sírós, nagyon érzékeny, félős, kudarcokat nehezen viselő 2,5 éves kislányomat helyesen nevelni? Önbizalmát erősíteni?

Bőven belefér az életkori sajátosságok közé, amit írsz, kérdező, tehát nincs mit aggódnod. Persze az egyik két évesnek emilyen a temperamentuma, a másiknak meg amolyan.

Önbizalom erősítés meg nagyjából hasonlóan történik minden életkorban, de a gyermek nyelvezetén;

legyél következetes, ésszerű korlátokra szüksége van az érzelmi biztonsághoz, ugyanakkor dicsérd meg, amiben éppen akkor és ott megérdemli, amiben ő ügyes, de sose ess végletekbe ilyenkor.

Ezen felül minél kisebb a gyermek, annál inkább "leveszi" az édesanyja (vagy aki neveli és szoros érzelmi kapcsolatban van) tudatalattiját, meg eleve egész pszichéjét és arra SZINTÉN reagál.

Azt sokszor nem tudni biztosan, hogy mikor az anyukája tudatalattiját tükrözi ösztönösen a kisgyermek -akár még 10 éves korában is-, és mikor ettől függetlenül őt ért külső hatásra reagál úgy, és mikor puszta életkori sajátosság plusz alkati okokból.

A szülő, nevelő önismerete és saját tudati fejlesztése is fontos tehát mindenkor. Érzelmeid, tudatalattid tartalma is átragad a kisgyermekre, akit nevelsz. Ez minden felnőttre érvényes, hogy átragad a lénye a kisgyermekre, de inkább csak akkor ,ha erős érzelmi kapocs van az adott felnőtt és az adott kisgyermek között.

És ne aggód túl a dolgokat, amikor csak lehet... ;)

...na de akkor ha már szakirodalmat is kértél, az se mellékes:

dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus youtube-on fellelhető előadásaitól a szakkönyveiig sok mindent ajánlok.

mek.oszk.hu

Innen legálisan, ingyenesen letölthesz könyveket, pl Vekerdy könyveket is.

Ezen felül pl pedag szakokon alapmű, kötelező, és könnyen olvasható, átfogó a gyermekkor lélektanáról; könyvtárakban több példányos szokott lenni:

Mérei-Binét: Gyermeklélektan.

Sok mást is ajánlhatnék, de érdemes ezekkel kezdeni.

Látod, a gyermekpszichológusod is kiemelte, amit én. Tehát a szülő érzelmei, szorongásai, traumáit, tudatalattija stb IS kihat a 10 éve alatt i gyermek lelkiállapotára, azon keresztól meg a viselkedésére, élethez való hozzáállására.

Hozzáteszem: javaslom optimumra törekednetek: vállad fel önmagad gyermeked előtt, ha bánt téged valami, egyszerűen, persze NE felelősséget átrakva rá, de add tudtára, pl "anya elfáradt, hát ez van, ilyen is történik, de tudok, olyan mókásakat tudunk játszani, olyan is van, nézd csak, gyere, bepakoljuk a szennyes ruhát a mosómasába. :D" Meg ugye játék közbe, stb . szóval NE titkolózz előtte, mert úgy is leveszi, amit rejtegetnek a szülei!! 10 éves koráig minden gyermek...

Optimum (az életnek vannak árnyoldalai és szépségei, vidámságai is, nem burokban kell, hogy éljen a kisgyermek!) :

mutasd meg előtte, mi bánt téged, de azt is, hogy mindenre van megoldás, megoldod, a te dolgod megoldani, de LÉTEZIK a probléma. ugyanakkor LÉTEZIK a mókás oldala is az életnek. Ezt értem optimum alatt. Ezek konkrét példák, próbáld analógiásan általában is konkrét dolgokra áthelyezni, ah érted a lényegét, amit írok. :)

Kitartást! :) Fontos, hogy megoldd mielőbb és hatékonyan a saját lelki problémádat. (Vonatkozik a gyermek apjára is, mindenkire, akihez szorosan kötődik érzelmileg a gyermek, bár a pedagógusai, gondozói -ha vannak- csak másodlagosan hatnak rá.)

Az se mellékes tehát, hogy a gyermekedet esetleg ezen felül, tőled függetlenül is érhette kellemetlen hatás. Utcán, bölcsiben, akárhol... Babysitternél, nagyinál, stb.

Ezt is jó megtudnod, hátha ez is belejátszik a gyermeked viselkedésébe, hozzáállásába, szorongásaiba...

Még annyit, hogy NE legyen lelkiism.furdalásod olyasmi miatt, hogy téged baj ért, és átragadt rá. Nem burokban élünk.

A lényeg, hogy NE titkolózz előtte, legfeljebb csak annyira, ami "korhatáros", tehát az ő nyelvén lehet és fontos akár a szexuális kérdésektől kezdve az "anya, apa kimerült egy kissé" témáig beszélgetni velük, sőt, épp ez a lényeg, hogy amikor látod, hogy nyitott beszélgetni, akkor NE titkold, hanem oszd meg vele az ÖRÖMED, BÁNATOD IS. :)

Mindkettőt!

Optimum.

Így van egyensúly.

Gondolj bele, a kisgyermek is hol fenn, hol lent... Hol fogzik és szenved tőle, hogy visongva játszik. :)

Ilyen az élet. Nem hermetikusan zárt "ópiumfelhő", vagy "önbecsapás"...

Viszont gondot az okozhat pl , ha nem következetesen nevelik a gyermeket, vagy ha szélsőségesen: pl liberálisan, elkényeztetve, vagy ellenkezőleg: túl nagy szigorral. Hagyni kell kibontakozni, játszani, de erkölcsileg finoman terelni is kell, és beszélgetni , ha kérdez, meg ha spontán kifakad belőled. :)

Persze nem kell a gyermek előtt veszekedni. Az elvonulva kell, de érezni fogja kilométerekről is. Mi a megoldás, ha pl összeveszel a gyereked apjával? Nincs nagy baj, ha utána lehiggadtok, értelmesen is átbeszéled a pároddal, amin hajba kaptatok.

MAJD PEDIG A GYERMKEDDEL közlöd, hogy "ufff.... hát, kicsim, hát jó nagy szócsata volt nekem apuval, hajajj, összekaptunk, de elkezdtük megoldani. :) Na de most nézd csak, ott a fán az a kismadár ,de aranyos. :)" vagy pl "na de most meg tudunk jó t kirakózni. :) Vagy mit is szeretnél játszani? Mit játszol most? :) " stb...

Tök mindegy, hány éves, erre nézve!

A baba is érti a hangsúlyt, meg a hozzáállásodat, és ez a lényeg!

Amúgy is, még felnőtt korban is döntő jelentőségű a metakommunikáció, nonverbális kommunikáció (gesztus, hanglejtés, mimika stb), hát még kicsi korban...

Amit eddig írtál, nem tűnik úgy, hogy "kárt okoztál volna" a gyerekednek. Baj ért téged, sokat sírtál, hát ő is sírt.

Tudod, a kisgyermek önkéntelenül utánoz. A többségük általában. Biztos tapasztaltad már, ha legalább két kisgyerek együtt van, és az egyik elkezd sírni, akkor a másik 90%- hogy rázendít szintén. :)

Hacsak nem éri ellenhatás, pl a szülő esetleg már "kondicionálta ilyesmi ellen", pl a szülő mozdulatából látja esetleg a másik gyerek, hogy

"ó, ettől még neked nem kell sírni, kicsim", és akkor esélyesen nem sír. De alap esetlében átragad a gyereksírás. Bár ha túl sokan vannak, akkor meg a legtöbbjét leköti a játéka. de csoportban így is van, hogy elkezd bőgni egy kisgyerek, és legalább néhány követi. :)

Ez van. Helyzettől függ, hogy ez baj-e, vagy nem,. Én nem látom, hogy te bajt okoztál volna neki. Az alapján, amiket írtál.

Azért írtam részletesen, hogy mind több összefüggést, ami eszembe jut erről, taglaljak. Látatlanban ugyanis nehéz segíteni, így többféle szitura, összefüggésre kénytelen vagyok gondolni.

A családi veszekedés csak egy fiktív példa volt, fordítsd át gondolatban más hatásra. ;) Pl hogy sírtál a szülés stb miatt. Mondom, az a jó, ha beavatod a bánatodba is, örömedbe is, de a szükséges mértéknél és mélységnél

NE jobban.

És erősen javaslom: mindig akkor magyarázz neki adott dologról, amikor történik, mert a kisgyerek, főleg kb 5 éves kor alatt még nem igazán tájékozódik jól az időfolyamban, és a jelennek él alapvetően. Aztán olyan 4-5 évesen egyre inkább képes emlékezni tudatosan.

Persze tudat alá süllyed minden emléke, főleg a negatívak, és a jelenére kihatnak, ahogy a felnőtt esetén is. De tudatosan a 4 éves nehezen tud még emlékezni, amikor mégis, olyankor meg nehezen rakja össze az időbeli összefüggéseket. 5 évesen már inkább képes erre, de még alakulóban van.

Oké, ha gondolod, írhatsz még, a kérdésed be van jelölve nálam követésre, olvasni fogom, amikor megint itt járok.