Hogyan segíthetnék a korán kamaszodó kislányomnak?
A kislányom még csak negyedikes, most lesz pár héten belül 10 éves, de az utóbbi egy-két hónapban nagyon erősen elkezdett kamaszodni. Már nem szeret velünk lenni, nehéz rávenni bármilyen családi programra, csak magára csukja a szobája ajtaját, és vagy egyedül nyomkodja a telefonját, vagy a barátnőivel nevetgél (mármint telefonon). Vagy csak fekszik és a plafont bámulja. Néhány hónapja még egészen különleges, bensőséges kapcsolatunk volt, most tízből nyolc közeledési kísérletemet elutasítja. Nem kirívóan szemtelen, de barátságtalan. Amikor néha mégis megszólal, olyanokat mond, hogy tudja, hogy mi őt nem szeretjük(????), meg hogy nem érti, mi a gond vele, néhány hónapja még minden olyan egyszerű volt, most meg hirtelen minden vacak lett.
Ez utóbbi érzés abszolút ismerős, nekem is pont így kezdődött a kamaszkorom, de akkor ötödikes voltam, és még az is nagyon korai volt! Ki is közösítettek miatta az osztálytársaim, és utána az egész fiatalkoromat végig kísérték a beilleszkedési nehézségek.
Aki már túl van ezen, vagy épp benne van, tud mondani valami biztatót? Hogyan kell ezt jól kezelni? Hogyan legyek ott mellette, és támogassam, ha csak találgathatom, mi van vele? Vagy lehet bármivel lassítani ezt a folyamatot? Hiszen még csak 10 éves, annak még gyereknek kéne lenni, nem?
válasza: válasza:
válasza: válasza:Bocs, de a gyerekem, és még 8 évig felelősséggel tartozom érte. Ha bármi komoly bajba keveredik, vagy egyszerűen csak lelkileg zuhan meg, és én nem veszem észre, mit mondok magamnak? Hogy hát istenem, még csak alsó tagozatos, de én már nem akartam nyaggatni?
A többi választ köszönöm, főleg az elsőt. Már a tudat is jó, hogy nem vagyok a problémával egyedül.
válasza:5-ös, introvertáltként mondom, hogy hagyd békén.
Én attól őrültem meg, hogy a hozzád hasonló, tök értetlen szüleim folyamatosan bxtattak, hogy menjek ki velük, ne legyek egyedül, biztosan depressziós vagyok, stb. meg hasonló fxságok :D
Ahhoz képes olvastam, zenét hallgattam, novellákat írtam (és küldtem versenyre), és ilyenek.
Szívesen beszélgettem, persze, de amikor folyamatosan nyaggattak, na akkor még inkább bezárkóztam, mert nem igaz, hogy nem hagytak nyugtot.
Egyébként sokan nem értik meg, mi az az introverált személyiség, és jönnek a fxságaikkal, hogy én nem lehetek boldog a magam kis világában. Mert?
Az x. regényemet írom, és amikor kedvem van, kimozdulok.
válasza:Aki nem értette a kérdést, annak inkább nem reagálok, de az építő jellegű kommenteket köszönöm. :) Valószínűleg az a fő bajom, hogy ahogy írtam, nekem elég keserves volt a kamaszkorom, és hiába nem szeretném, hogy ő is ugyanazon menjen keresztül, most nagyon úgy tűnik, uganazon az úton indult el.
Amúgy az utolsónak igaza lehet abban, hogy ez időszakos. A két évvel idősebb bátyjának is volt hasonló időszaka, most pedig nagyon aranyos, barátságos korszakát éli. Úgyhogy reménykedem, hogy nem marad így az elkövetkező tíz évben. :)
válasza:Ezzel csak az agyára fogsz menni. Lesz ez még rosszabb is. 15-16-17 évesen. Ha már most kikészültél, mert a 10 éves gyereked nem tejpépet eszik, és a korának megfelelően fejlődik, a barátokat helyezi előtérbe, akkor mit fogsz kezdeni később?
Tudom, hogy rossz az, hogy nem akar veletek lenni, de hagyjad.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!