Kamasz gyerekeinknél, ha korlátozzuk a mobiltelefon, számítógép, játékkonzol használatát, az hozhat pozitív változást a problémás viselkedésükben vagy épp az ellenkezőjét érjük el?
15 éves fiúnk és 13 éves lányunk egyre többet van a virtuális világban, ill. azon keresztül barátaikkal, vagy éppen idegen netes ismerősökkel. Egy ideje (kb. 1 éve) egyre több a gond a viselkedésükkel. Értjük, hogy kamaszok, de amikor már behívatnak az iskolába, azt nem tudjuk tolerálni.
A mi szavunk számukra egyre kevésbé ér bármit. Egyik fülükön be, a másikon ki. Eleinte még vitáztunk velük, majd azóta többnyire diplomatikusan, megfontoltan próbálunk hatni rájuk, ám így sem értük el változást. :-( Néhány nap rendben van, majd ismét beléjük bújik a kisördög.
A tanulási eredményeikkel nincs gond, csak a magatartásukkal.
Hozzá kell tennem, mindkettőjük osztályában szinte az összes gyerekkel vannak hasonló problémák. Hol barátok, hol marják egymást.
Szerinted ha otthon nem netezhet, majd normálisan fog az iskolában viselkedni? Nem hinném, hogy lenne ilyen közvetlen összefüggés.
Tudom, itt állítólag mindenki csuklóból úgy reagál a gyerekkel felmerülő bármilyen problémára, hogy akkor elveszi a telefonját, de én őszintén szólva nem hiszek ebben. Nem életszerű.
Oké, de nyomkodjanak egész nap, de akkor helyette legyen inkább valami tartalmas program a családdal, amikor talán beszélgetni is tudtok egymással.
Hozhat pozitív változást. De ha elveszel tőle valamit, adj is helyébe: magadat. Az idődet, hogy beszélgetsz vele.
Amúgy miket csinálnak, hogy behívattak titeket?
"A mi szavunk számukra egyre kevésbé ér bármit."
Ez 100+ éve is pont így volt. A kortársak véleménye a mérvadó tini korban. Nem a szülőké vagy a tanároké.
"mindkettőjük osztályában szinte az összes gyerekkel vannak hasonló problémák"
Kicsi kutya nagytól tanul ugatni...
Amúgy csak én nem értem, hogy mi köze egy élvezettel végzett (és sokszor kifejezetten stresszlevezető) tevékenységnek a rossz magatartáshoz?
Utolsó: a mennyisége. Semmi más nem számít, mint az online és offline szórakozás, szabadidő aránya. Nálunk kiskamasz kortól kezdve este egy bizonyos időben lekapcsolt a wifi. Persze az elején botrány volt belőle, de aztán megszokták. Sport mindig volt (covid alatt egy ideig nem) és nálunk tilos a szobában enni. A nagyobbik ebben a hónapban lesz 18. Már nincs wifi korlát, és szinte alig játszik a gépen. Rengeteget találkozik a barátaival, van közös sport, buli, sütés! és persze némi számítógépes játék.
Itt a gyik-en persze ördögtől való a gyerek bármilyen korlátozása, de nekünk bejött. Tiltani nem szabad, de a határokat egy gyereknél, kamasznál a szülőknek kell megszabnia.
Internetes fórumon kérdezed, hogy korlátozd-e az internet elérést? Olyan helyen, ahol főként interneten felnőtt fiatalok társalognak vagy világháló függő felnőttek. 🤔🙃
A gyerekeknek "születésüktől" kellenek szabályok, mindig a koruknak megfelelőek. Az a szülő, aki gyermekei kamaszkorákban ébred rá, hogy elő kéne állni különböző határokkal, az elkésett! A legkritikusabb életkorban a legnehezebb szabályokhoz kötni egy fiatalt, aki előtte nem volt hozzászokva az elvárásokhoz, regulákhoz.
Igenis, már kis kortól meg kell tanítani a gyerekeknek, vannak kötelezettségek, feladatok, a szórakozás csak utána jöhet. Ha otthon ezt nem követelik meg a szülők, akkor elkanászodik a gyerek. Még akkor is, ha óvodában, iskolában betartja. A gyerekek nem hülyék, rettentő jó megfigyelők ilyen szempontból, mindenkinél addig mennek el, amíg az engedi.
Az a gyerek, akivel nem tartatnak be szabályokat, nincsenek vele szemben elvásárok, és akivel nem kommunikálnak, kamasz korra nem gondolkodó emberré hanem ösztönlénnyé válik. Nem a tanult formákat követi, inkább a külső behatásoknak enged. Haverok, internetes oldalak, filmek, rossz társaság. A könnyebb, a szórakoztatóbb, a menőbb utat válassza a néha nehéz és terhelő észszerűség helyett.
(napokban halottam egy pedagógus szájából: Szeretnek iskolába járni, de nem a tanulás miatt, hanem a bandázásért! Ritka fiatal az, aki a tanulás miatt jár be. A leggyengébb láncszem effektus van iskolánkban is. El sem hinnéd, mennyire a legegyszerűbb, "legalapszintűbb" anyagot tanítom, mégsem értik meg, fogják fel. Tíz diákból talán egy fogja fel, hogy a jövője múlik a tanuláson! Bejönnek és a haverok a lényeg. De az sem úgy, mint 10 éve. Ott állnak egymás mellett a szünetben vagy iskola után a megállóban és mégis a mobiljukat nyomkodják. Hazafelé úgy mennek, akár a kiszabadult csapat vadállat. Sokszor szégyenkezek egy járművön utazni velük. A trágár beszéd, a hangoskodó, megbotránkoztató viselkedés... Otthon nem nevelik őket semmire, majd azt várják el a szülők, az iskola megregulázza a gyerekeiket. Ha gond van, egyből az iskolára, a tanárokra mutogatnak. Nagyon kevés a tudatos szülő, aki felkészíti a jövőjükre, a nagybetűs életükre a fiatalokat!"
5#
Ha van étkező, miért enne bárki a hálószobában vagy akár a nappaliban? Ünnepnapon, esemény miatt még rendben, de átlagos hétköznapokon el nem tudom képzelni. Nem vagyunk egyformák, mások az értékrendek!
Alapvetően hatással van az egész idegrendszerre a képernyőhasználat. Sajnos ők már ebbe a digitális világba születtek bele, nagyon nem tudod korlátozni, főleg ilyen korú gyerekeknél.
Értelme csak akkor lenne, ha minden gyereknél korlátozva lenne és több lenne a személyes interakció.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!