Hogy kezeljem jól azt, hogy a gyerekeim utálják, ha csak én tudok menni értük a suliba, mert lúzer vagyok és nem vezetek, sokat kell miattam gyalogolniuk, villamosozniuk?

Itt inkább az a gáz, hogy miért a másfél órányira lévő suliba kellett őket íratni. Ha ugye nem tanyán laktok :) Általános iskoláról van szó, nem egy speckó gimiről.

Mi most tervezünk költözni, pont ez a fő szempont, hogy a gyerekeknek ne kelljen 20 percnél messzebb menni tömegközlekedéssel, hogy tudjanak járni majd a mindenféle különórákra. Kiköltözhetnénk kukutyinba füvet nyírni, mi felnőttek biztos élveznénk a madárcsicsergős home officet, és ott kacsalábon forgót kapnánk a mostaniért, de nekik akkor is elmegy erre napi 2-4 óra. Hamar eljön az is, amikor már egyedül fognak közlekedni, de addig sem ülhet egy-két órát a másik edzésére vagy hegedűórájára várva a másik, hogy mind egy kupacban autókázzunk haza (nem is beszélve arról, amikor majd jönnek a csavargások meg házibulik). Most viszont bármi vészhelyzet van, valaki beteg pl. pattanok a rollerre és 20 perc múlva itthon vagyunk, na meg minden havernak útba esünk beugrani. Ötödiktől egyébként a legtöbb gyerek már egyedül közlekedik a sulinkban hazafelé (Budapest), kivéve, akit vinni kell ki az agglomerációba. El sem tudom képzelni, ilyenkor a szülők, hogy tudják megoldani, hogy ne kelljen szerencsétleneknek fél napot üldögélve várni valahol, amíg bearaszolnak a dugóban. (Illetve de, volt olyan gyerek, akit mi vittünk különórára ezért, mert az csak este tudtak érte jönni.) Szóval nem logikus és nem a vezetés a gond.

22-re:

Ez eleve hülyeség.

Mi az, hogy ahány hely? Amelyik csoportszobában elfér 20 gyerek, ott 21 is el fog. Amelyik osztályban le tudnak ültetni 30 gyereket, oda visznek még egy padot, összébb nyomják a meglévőket és máris van két új hely. Ha padot kell hozzá vásárolni, akkor vesznek és kész. Ahogyan krétát vagy tisztítószert is vesznek.

De amilyen fogalmatlan vagy az eddigi kommentjeid alapján, én simán el tudom képzelni, hogy félreértettél valamit, és egyszerűen emiatt nem járnak most oda a gyerekeid, ahova járhatnának.

Szerintem próbálkozz még egy kicsit a vezetéssel, de egyedül, a férjed nélkül, mert tudom, hogy milyen frusztráló, ha olyan ember ül melletted, akiről tudod, hogy kritizál csak.

Egyébként én is sokáig azt csináltam, amit most te. Volt jogsi, kocsi, csak épp nem mertem vezetni, meg igazából nem is nagyon voltam rákényszerülve, mert minden helyben volt, max negyed óra sétával. Akkor változott a dolog, amikor egy településsel odébb költöztünk, de ovit nem váltottunk, mert a helyi óvoda szar, iskola meg amúgy sincs helyben. Plusz mi is a saját programjaink miatt heti többször jártunk át a régi lakhelyünkre. Már nem tudtam gyalog vinni a gyereket oviba, mikor a férjem dolgozott, illetve azt se várhatom el tőle nyilván, hogy engem fuvarozzon állandóan. Busz óránként 1 db megy arra, meg egy vissza, egy csomó megállóban toporgás árán lehetne csak tömegközlekedéssel megoldani, a várakozások miatt 3x annyi idő alatt, mint autóval. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és visszaültem az autóba. Az első pár alkalom bénázós volt, meg én is paráztam, de sikerült belerázódni. Szerencsére, mert azóta már vinni kell a nagyobbat úszni is, 2 településsel odébb, meg fejlesztésre a városba, ami fél órányira van kb kocsival.

Szóval a sok "nekem ez nem megy" helyett kelle egy kemény elhatározás, és egyedül gyakorlás, hogy senki ne vegye el az önbizalmadat.

Ha csak néha mesz értük, dobjátok fel az utat, üljetek be egy pizzára vagy ilyesmi.

A 3 óra sok utazásra, de ha csak ritkán és csak az értemenés bkv, akkor bírják már ki. És a férjedet állítsd le, tőle tanulják a gyerekek az alázást szerintem.