Buta a gyerekem?

Ha jól számolom, kb. a negyedik osztályt fejezhette be. A matekon kívül a többi tárgy hogyan megy neki? Ne átlagot mondj, mert a testnevelés meg a többi készségtárgy érdektelen ebben a kérdésben.

Verseket pl. meg tud tanulni? Szeret-e és szokott-e regényeket (vagy bármi mást) olvasni? Idegen nyelvet tanul-e, ha igen, az hogyan megy neki?

Tanítói mit mondanak róla? Itt nemcsak a tudására, hanem az iskolai viselkedésére is gondolok. Órákon tud figyelni? Osztálytársaival nem olyan agresszív, mint a húgával? Vagy netán pont ő az elnyomott, kiközösített gyerek?

Mivel tölti szívesen a szabadidejét?

Mik miatt hazudott neked?

Miken veszik össze a húgával? Mióta ilyen rossz közöttük a viszony? Másokkal is agresszív? És a lányod önmagában (veled szemben) milyen viselkedésű? Nem azt érzi a fiad, hogy ő nincs annyira szeretve, mint a lányod?

Innentől már messzire vezet a dolog, gyakorlatilag bele kéne látnunk a mindennapjaitokba. Szerintem egy gyerekpszichológus nem lenne rossz. Vagy amit 1-es írt.

Nem tudhatjuk, hogy buta-e, nem ismerjük, nem csináltunk vele iq tesztet. De ha belegondolsz sokkal több bolti eladó van, amihez nem kell túl sok ész és kevés atomfizikus. Az emberek nagy része nem kiemelkedően okos, attól még lehet boldog ember és szerintem ez a lényeg.

Idegen nyelvről az jutott eszembe, hogy egészen hetedikig kettes voltam belőle, utána viszont dicséretes ötös, hetedikben végre megtanitották a magyar nyelvtant és megtudtam mi az a személyes névmás, addig csak elmondtam, mint egy verset franciául, azt se tudtam, hogy azt jelenti: én, te, ő. Nyilván nagyon rosszul tanítottak akkoriban, de nem az volt az oka a rossz jegynek, hogy hülye vagyok.

Lehet, hogy figyelmetlen vagy álmodozó. Én sem hallom meg mindig vagy értem meg mindig, amit mondanak nekem, én mindig is ilyen álmodozó voltam.

Rossz jegyekről én hazudtam otthon, mert nem szerettem az azt követő veszekedést, hogy akkor most hétvégén nincs mese, nincs játszás, tanulni kell.

Még az a rész is stimmel, hogy ami nem érdekli, azt nem tanulja meg. Szintén ilyen voltam. Idegen nyelvnél lehet a probléma, hogy nem jó a tanár. Nekem nagyon sokáig gondom volt vele, hogy nem értettem, mi a feladat, mivel a feladat leírása is idegen nyelven volt, és inkább a szavakat tanították, a nyelvtant nem. Meg szövegeket kellett bemagolni. (Ez német nyelv volt.)

5-re reagálva:

"Órákon oda figyel azzal nincs gond."

Vessük össze ezzel: "Nem érti, nem hallja mit kérek tőle mindenre vissza kérdez hogy micsoda?"

Eszerint nem buta, csak álmodozó. Valószínűleg a hallásával sincs gond, bár ha azzal nem teszel bajt, ha egy hallásvizsgálatra elviszed.

Amit a "menőzésről" írtál, sajnos elég söpredék társaságban van az iskolában. Ezek után nem csoda, ha visszahúzódó. Biztos sok frusztráció éri ott, ez részben magyarázhatja, hogy otthon "mindenen sír, puffog, megsértődik".

"a hazugság a jegyeire értendő letagadja hogy ő egyest kapott, az apjának mondja hogy valamit megengedtem amit amúgy nem tennék mert nem nekik való"

Ezek nyilván nem a butaság ismérvei, de elég kellemetlen dolgok. A rossz jegy letagadása kapcsán beszélgess vele arról, hogy miért fontos, hogy meg tudj bízni benne. Ennek lenne jelentősége majd pár év múlva, amikor ide-oda mered vagy nem mered elengedni. Ha azt látod, hogy nem lehet benne megbízni, annak ő lesz a kárvallottja. Ugyanígy a bizalmadat rombolja le azzal is, ha apjának abban hazudik, hogy mit engedtél meg neki.