Hazahozzam saját felelőséggre? Nagyon sajnálom!

12 éves lányom anorexiás. 170 cm és 42kg. Nem tudtam elrángatni pszichológushoz sehogy sem. Fogyott, fogyott és fogyott. Ő kövérnek látja magát, naponta jó ha 500 kalóriát megeszik. Tudom, hogy egy pszichiáter/pszichológus adna rendes segítséget, de eddig nem tudtam rávenni. Egy kamasz már nem olyan, hogy felkapom és elrángatom.

Múlt héten csúnyán átvertem. Kórházban dologozom és megbeszéltem ott a dolgozókkal, hogy felveszik ideiglenesen a gyerekosztályra. Azt hazudtam neki, hogy más miatt megyünk be vizsgálatra. (Van egyéb is, megnagyobbodott nyirokcsomók, azt mondtam neki ezt csak kivizsgálják).

Ott tudta meg, hogy bent kell maradnia az alacsony súlya miatt. Sírt, könyörgött, hogy ne tegyük. Bevallom eléggé arrogánsak vele a nővérek, fenyegetik, hogy szondára kötik ha nem eszik így most rendesen reggelizik, ebédel, vacsorázik. Közben meg tudom, hogy szenved, naponta többször felhív bőgve ha nem vagyok bent. Megígérte, hogy eljár szakemberhez, csak hozzam ki. Ma kihányta az ebédjét és azt mondták neki ha még 1x ilyen lesz szondát kap. Tudom, hogy nem hánytatja magát, mert fél a hányástól. Azt mondta, hogy nem esett jól neki.

Az orvosa nem szeretné elengedni amíg pár kilót magára nem kap, csak ha én aláírom. Kicsit bűntudatom van amiért bevittem, másfelől meg nyugodt vagyok, hogy rendesen kap tápanyagot a szervezete. Mikor ott vagyok nála vagy telefonálunk mindig elmondja, hogy mennyire utál és ezt sosem fogja megbocsájtani.