Egy életre törést okoztam a lányomban?
A lányom 10 éves. Sosem kiabáltam vele, feszültebben is ritkán beszélek vele.
Ma történt valami, amiért azt hittem ő a felelős. Nagyon feszülten kérdeztem, hogyan történt. Majd elmondtam neki, hogy ez miért nem volt helyes, amikor kiderült, hogy nem is ő volt. Elkezdett sírni.
Azt hittem elájulok. Undorodok magamtól. Sosem félt tőlem, sosem bántottam. Ma meg konkrétan miattam sírt. Nyugtattam, hogy nem haragszom rá, sajnálom, hogy okoltam. Túlzásba sem akarta azonban esni előtte, nehogy pont azzal erősítsem ezt benne.
El is kezdtünk játszani. Néha még láttam rajta, hogy úgy elmerengett egy-egy pillanatra. Aztán ki is akart menni az udvarra, nem hívott, én meg hagytam egyedül kimemni. Visszajött, már nevetett újra, aztán rajzoltunk. Lehet hülyeségnek tűnik majd amit írok most. Rajzolt. Először megörültem, mert láttam, hogy egy szívet rajzol. Aztán középen kiegészítette, így egy törött szív lett.
Azóta már sírtam is, amikor nem látta. Most is tudnék. Olyan jó amúgy a kapcsolatunk. Nem vagyok őrült, tudom, hogy valószínű pár nap és nem fog rá emlékezni. De ez az emlék nem marad benne örökre negatívan? Ugye sokkal fontosabb a sok jó?
Nagyon rosszul érzem magam. Nem kiabáltam, de csúnyán viselkedtem vele OK NÉLKÜL. Mi vigasztaljon engem?
Köszönöm mindenkinek! Főleg neked utolsó! Nekünk ő nagyon nagy kincs, majdnem elveszítettük egy éves korában. Hosszú volt a harc, de ő győzött. Ezt az tudja csak átérezni, aki keresztül ment ezen. Talán ezért is élem meg máshogyan az ő fájdalmát, rossz érzéseit. Föleg ha én okozom, mégha akaratlanul is.
Mára tényleg úgy tűnik igazatok lett, nem látom jelét bajnak! :)
Szép hetet mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!