Egy életre törést okoztam a lányomban?

Szerintem ez így épp elég, hogy bocsánatot kértél. Példát mutattál, hogy mindenki tévedhet, és ilyenkor bocsánatot kell kérni.

Én érzékenyebb lelkületű voltam mindig is, és belül nagyon tudott fájni igen meg az is, ha csúnyán nézték rám. Így megértem, ha a lányodnak kell egy kis idő, míg feldolgozza az esetet, szerintem a törött szív is a feldolgozás része, kifejezte az épp aktuális érzelmi állapotát. Pszichológusok gyakran rajzoltatjak a kisebb gyerekeket is, mert sokat meg lehet tudni a lelkivilagukrol az ábrázolás alapján.

Mindenesetre semmi lényeges nem történt, néha mindenkivel elofordul, nem kell tuldramatizalni. Ha nagyon bánt a dolog, akkor lefekveskor meg egyszer elmondanam, hogy sajnálom és bánt ami történt, remelem nem haragszik. Én legalabbis a parkapcsolatomban ezt szoktam praktizalni. Így könnyebb szívvel fekszek le.

Élek én is a gyanúval, hogy a gyerek manipulál. Ha mégsem, akkor inkább amiatt aggódnék, hogy ilyen mimózaként megeszik középiskolában reggelire. De legkésőbb miután elhagyja a szülői házat.

Nagyon fontos, hogy egy gyerek ne traumatizálódjon, mert pl verik vagy rendszeresen megalázzák, de ugyanilyen fontos hogy találkozzon a negatív érzelmekkel, dühvel, haraggal, ad abszurdum igazságtalansággal ÉS megtanulja kezelni ezeket. Senki nem fogja a kanosszát járni napokig minden apró konfliktus után a "való életben", sőt...