Megszakad a szívem a lányomért. Szeretne barátkozni, de nem tud. Mivel segíthetnék neki? Érdemes beleavatkoznom?

Gondolom akkor a tanár kolléga szűrővizsgálatra sem viszi a gyerekét, nehogy azt higgye szegény, hogy “valami baj van vele”.

Kérdező, én a pszichológust nagyon ajánlanám, szerintem sokat segíthet.

Semmiképp se bántsd a másik gyerekedet, ez egy nagyon káros tanács, ne fogadd meg.

A kislányod valószínüleg szorong a társas kapcsolatok miatt, ebben a korban ezt még helyre lehet hozni. Esetleg egy iskolaváltáson vagy hat osztályos gimin is gondolkodjatok el, a pszichológusi segítség mellett “tiszta lappal” kezdhetne.

21-es nagyon konstruktív választ adott. Kérdező, ha még olvasod a válaszokat, azt fogadd meg.

23-ra:

De miért ódzkodna a 11 éves kislány a pszi-tól? Csak az a gyerek ódzkodik, aki otthon azt hallotta, hogy pszi-hoz az idióták járnak. Intelligens családban remélhetőleg ilyet nem hall.

Én is hasonló helyzetben voltam gyerekként, csak hál isten nekem nem a testvérem volt az "elnyomó" hanem a legjobb barátnőm.

Ő volt a csodagyerek!

Náluk szerettünk lenni mert tömve volt a szobája játékkal, hozzánk nem szeretett jönni.

Egész nap azt hallgattam, hogy milyen szép, milyen csinos, milyen szépen énekel, milyen gyönyörűen rajzol, ez a lány modell lesz, csoda kislány.

Nem mondtak rám rosszat, de az elismerés hiánya nagyon leépítette az önbizalmam.

Szerintem ez lehet vele is. Ha valaki csendes az nem baj, és látod te magad is életrevalóbbnak tartod a másik lanyod, és ezt érzi! Ne hidd hogy nem!

Az itt kommentelő tanár tanácsait olvasva teljesen elborzadtam, és azt kell mondanom, nem is csoda, hogy ilyen pedagógusok mellett a rendszer egy rakás kiégett, szorongó gyereket nevel ki.

Nem elég, hogy a tanácsai egyenesen károsak: "úgy növeljék egyik gyerek önbizalmát, hogy a másikat mocskoljuk, mert ő úgyis elbírja/ a pszcihológiáról fogalma sincs/ a helyesírása csapnivaló, de még általánosít és soviniszta is: "Borzasztoak vagytok ti nok".

Elmesélem, hogy nagyon hasonló gyerek voltam, de ez a 90-es években volt. Volt iskolapszichológus, akihez egyszer elmentem. Elmeséltem otthon, jól leszidtak, hogy mit képzelek, még a végén azt hiszik, bajom van, szégyent hozok rájuk stb. Végigszorongtam és szenvedtem a gyerek -és kamaszkoromat. Most második éve járok terépiára és azt kívánom, bárcsak elvittek volna a szüleim, amikor gyerek voltam.