Mit tennétek, ha gyereketek direkt tönkretenné a táskáját, hogy kapjon egy újat?

Elgondolkodnék magamon, hogy milyen szinten szarhattam a gyerekemre és ignoráltam a kéréseit, hogy ilyen megoldást választott éd vajon miért nem kommunikál erről velem. Gondolom nem az augusztusban vásárolt zsírúj táskáját tette tönkre hanem valami leszakadt, elnyűtt vackot amit rohadt cikinek érzett és hiába kérte a szüleit, hogy vegyenek újat nem kapott. Az én gyerekem soha nem jutna el erre a szintre mert meghallgatom és támogatom, nem kell könyörögnie meg rongálnia, hogy odafigyeljek rá végre és megkapja azt amire szüksége van az iskolába. A kamaszok rohadt gonoszak és hiába gondolja azt egy felnőtt, hogy felesleges vacak az új táska vagy minek kell divatozni, könnyen kiközösítik ám azokat a gyerekeket akik nem illenek a sémába ami eredményez egy szorongó, önbizalomhiányos kamaszt aki végső elkeseredésében persze, hogy ilyeneket fog csinálni. Nem azt mondom, hogy mindent meg kell neki venni amit kiejt a száján de egy bizonyos határig igenis segítenie kell a szülőnek abban, hogy beilleszkedhessen ami tinikorban még ilyen értékrendben mozog ha tetszik 1-2 begyepesedett szülőnek ha nem.

Az enyém nem tenne ilyent. Volt már, hogy kért új táskát, de nem tudtam venni neki. Megbeszéltük, hogy amint lehet, kap újat. Új telefonra saját maga gyűjt zsebpénzből és szülinapra, karácsonyra kapott pénzből. Meg tudjuk beszélni, hogy mit engedhetünk meg magunknak és mit nem. Ehhez kellett az, hogy 14 évig feltétel nélkül elfogadtam, szerettem, neveltem, terelgettem, mindent megbeszéltem vele az ő szintjén, de mindig őszinte voltam vele. Sajnálom, ha valakinek ilyen problémája van. Vagy nagyon elcseszett valamit a gyereke nevelésével, vagy nagyon megzuhan valami miatt a gyerek.

Megmondanám neki, hogy választhat, vagy szatyorral jár ezután iskolába, vagy vesz magának újat a zsebpénzéből.(Természetesen feltételezem, hogy nem egy eleve szakadt táskával járattam, és nem szólt előtte, hogy valami gondja van.) Azt nem tudom elképzelni, hogy tudtam róla, hogy vállalhatatlan a táska, esetleg panaszkodott, hogy cikizik miatta és én figyelmen kívül hagytam.

Nálunk az a szokás,hogy megkapja a hőn áhított cipőt, táskát, kabátot, stb., de ha SZÁNDÉKOSAN tönkreteszi, akkor saját pénzéből vesz újat, ha elhasználódik, javíthatatlanul tönkremegy, kinövi, akkor kap újat természetesen, csak divatból, nem tetszésből nem. Vehet magának ha akar, vagy ha ügyes megfűzi a nagyszülőket, és név-szülinap, karácsonyi ajándék gyanánt megkapja, csak úgy ők sem vehetik meg, nem engedem nekik.

nem vennék újat, szégyenkezzen a szakadt táskával. megtanulja becsülni az értékeit