Csak nekem változott ennyire a véleményem kamaszkoromban, amíg nem találtam meg azt, amiben valóbban hiszek?

Indultam a modern liberalizmustól, elfogadtam mindenkit, támogadtam a melegeket, hittem a piaci anarchiában és az egyén szabadságában, addig amíg másoknak nem árt vele. Később beláttam, hogy ez emberellenes és hogy valójában nem akarok olyan világban élni, ahol egyik nap a Lánchíd alatt alszom, másik nap pedig a várban és egyenlő vagyok az olyan "kisebbségekkel" mint a pedofílok.

Majd a szocializmusnál kötöttem ki, ezek az elvek egyre fokozódtak, később szélsőbaloldali, anarcho-kommunista lettem, majd megfordultam és sztálinista lettem.

Majd amikor megtudtam, hogy nemesi származású is vagyok, teljesen megváltozott a véleményem, szélsőjobboldali ultrakonzervatív, monarchistának, és ultratradicionalista ultradextrokonzervatívnak vallottam magam, utáltam a fasisztákat is, zöld inges bolsevikoknak hívtam őket és a kommunistákat is. Tehát nem a köznyelv által szélsőjobboldalnak, de politológiailag és filozófiailag, helytelenül szélsőjobboldalinak beállított fasizmust, hanem a valódi monarchista, nemespárti elvet vallottam, azért nem feudalista, szimplán csak reakcionista/reakciós voltam az Osztrák-Magyar Monarchia felé.

Igazából egyre fontosabb lett nekem a hazám és egyre kevésbé volt fontos számomra, ez a nemesi családos dolog, úgy gondoltam/gondolom hogy a nemzet összefogja a munkást, a parasztot, a nemest, az értelmiségit, a katonát és mindenkit aki hozzá tartozik, ezzel megalapozódott a jelenlegi elveim egyik legfontosabb gondolata.

Gazdaságilag nem vagyok kommunista és nem is vagyok kapitalista (sőt kifejezetten antikapitalista vagyok), szocialista vagyok (tehát, abban hiszek, hogy mindenki aki dolgozik, az megérdemli a társadalomtól a befogadást és a jólétet, támogatok minden dolgozót), államilag, nacionalista és konnacionalista vagyok (fontos a nemzetem, szeretem a hazám, kultúrám nyelvem, szerintem ez összeköti a nemzetet, aminek egy nagy közösségnek kell lenni, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne másoknak segítséget nyújtani), hiszek abban hogy kell szabadság, de tekintély is, tehát soha többé nem leszek modern libsi, kutlúrálisan pedig eléggé konzervatív vagyok (sok kérdésben azért egyet értek az OMM-val is és hiszek abban, hogy vannak olyan nemesek is, akik megdolgoztak a rangjaikért, meg hiszek a hagyományos családi értékekben és a művészeteket is tisztelem), de hiszek a forradalmiságban is, ha olyan a rendszer (pl.: kapitalista, imperialista, globalista, modern libsi stb.). Jelenleg egyébként önmeghatározásom szerint forradalmi szocialista, keresztényszocialista és hungarista (esetleg nemzeti szindikalista) elveket vallok. És szerintem örökre ez maradok, mert ez nagyon tetszik nekem és szerintem ez egy nagyon szép elv.

Csak én voltam ilyen "szélkakas"?? :-)