Normális kamaszkorom volt, vagy problémás gyerek voltam ezek alapján?
Kb. 13-14 éves koromtól kezdve nagyon sokat lelkiztem, a naplómban állandóan nyavalyogtam különböző hülyeségek miatt, pl. suli, barátnőim, fiúügyek stb. amiken most már csak röhögnék, de akkor halálosan komoly problémáknak tekintettem őket.
Nagyon kevés közeli barátom volt, pedig sok emberrel tartottam a kapcsolatot, személyes találkozók, levelezések útján. Magányosnak éreztem magam, ezért úgymond ráakaszkodtam az emberekre, akartam, hogy foglalkozzanak velem, amitől persze csak még kevésbé akartak velem barátkozni. Ahogy visszaolvastam az akkori naplóbejegyzéseimet, én se akarnék magammal barátkozni, szerintem elég kiállhatatlan voltam.
Nagyon élénk volt a fantáziám, talán túlságosan is. Gyakran minden ok nélkül kitaláltam dolgokat, hazudoztam, képzeletbeli barátaim voltak, akikről úgy beszéltem az ismerőseimnek, mintha valóban léteznének.
Ez olyan 17-18 éves koromig tartott, utána kezdtem kinőni belőle. Szerintetek átlagosnak mondható a kamaszkorom, mások is így élik meg, vagy én már ilyen extrém eset vagyok?
válasza:A hazudozást leszámítva én is pont ilyen voltam. Közel 30 évesen még ma is időnként szégyellem magam azért, amilyen pióca módjára voltam képes akaszkodni másokra, és nem értettem, miért próbál mindenki lerázni... Pedig utólag teljesen egyértelmű, én sem bírnám elviselni az akkori önmagamat.
Én is 17-18 évesen kezdtem normalizálódni, azt hiszem, még pont időben. :)
válasza:
válasza: válasza:A kitalált barátokon és hazudozáson kívül pont ugyanilyen voltam. :D Szerintem a legtöbb 12-15 éves kiskamasz kiállhatatlan, és ezt maguk is észreveszik idővel. Mármint miután kinőttek ebből a korból. :D
Most 17 évesen már tudom milyen szörnyű voltam és vagyok néha még most is. :$
válasza:A régi önmagamra emlékeztetsz, bár én olyan 14-15 éves koromban már kinőttem ezt a dolgot. :D
Nekem még volt egy képzelt alteregom is, a képzelt barátaim mellé. És eléggé élénk fantáziám, ami meg is maradt.
Van pár írásos emlék akkoriból. Mai fejjel el nem tudom képzelni, hogy hogy nyavalyoghattam ilyen baromságokon, meg hogy képzelhettem be ilyen dolgokat. Megfogadtam, hogy egyszer elégetem az egészet, mert ha valki megtalálná, tuti nem nézne 100-asnak :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!