Ilyen viselkedés után hogy büntetnétek meg a gyereketeket? Túl szigorú lenne ez?

Tegnap felhívott az egyik barátnőm, akinek a lánya az én lányommal jár egy osztályba, hogy egy anyuka kéri tőle a telefonszámomat személyes ügyben, megadhatja-e. Nem tudtam, hogy ki a hölgy, vagy miért keres, de mondtam, hogy nyugodtan. Ma felhívott...

Kiderült, hogy a lányom szeptember óta piszkálja az ő lányát (9.-es gimisek), és már ott tart a dolog, hogy az ő kislánya nem akar iskolába menni, szeretne másik középiskolába járni. A fő ok az, hogy a lány szülei nem túl tehetősek, és ez látszik a ruháin, dolgain. A lányom, és a barátnői pedig ezért piszkálják, csúfolják. Olyanokat mondott, hogy többször visszakérdeztem, biztos az én lányomról van-e szó?! Mert sehol nincs rá panasz, illedelmes, tisztelettudó. Négyesnél rosszabb jegyet sosem kapott, félévkor és év végén mindig kitűnő volt. Ahol fogadóórákon voltam, mindig csak dicsérték. Engem ez azért érint különösen rosszul, mert anno általános iskolásként nekem is iskolát kellett váltani költözés miatt, 7.-8.-ban célponttá váltam. Így pontosan tudom, milyen gyomorideggel öltözni, számolni az órákat, hogy mikor mehetek már haza és még sorolhatnám... Szóval ez történt, és egyszerűen nem tudom, mit tegyek. Félek, hogy egy beszélgetés, "ilyet nem szabad" nem lenne elég, főleg a lányomnál... Most lesz márciusban a születésnapja, és imádja a felhajtást, azt, ha körülötte forog a világ. A születésnapjára ez különösen igaz, az utóbbi 2 évben már külön tematika alapján tartott bulit. Idén is ez a terv, már megvan a helyszín, a téma a dekorációra és a tortára, le van adva a rendelés a süteményekre, nasikra is. Mivel ez lenne az első gimis bulija, belementem abba is, hogy legyen alkohol is, valamint hogy mi nem leszünk ott, csak a féltestvérem (21 éves, hogy legalább egy felnőtt legyen). Plusz még az ajándékai...

Ezután legszívesebben lemondanám az egészet. A férjem szerint ne ezzel büntessem, mert csak haragudni fog a lányra és még jobban rá szállna a barátnőivel. De nem értem a viselkedését, hogy ez mire fel van... Szeretetben neveljük, mindent elmondhat nekünk, és eddig úgy éreztem, hogy nagyon jó a kapcsolatunk is. Amit szeretne, azt megkapja. Most is elengedtük síelni péntektől jövőhét végéig a nagynénjével, előtte Bécsbe akart menni, az apja első szóra vitte két kis barátnőjével.

Ezek után viszont nem tudom, mit gondoljak. Köpni-nyelni nem tudtam, miután meghallgattam az anyukát. Mondta azt is, hogy már beszélt kétszer az osztályfőnökkel, tőle is próbálta megszerezni a telefonszámomat és ő ígérgette, hogy elrendezi majd, de semmi eredménye nem volt.