Egy 11 éves már kiskamasz? . És mit segít otthon a házimunkában?

Egyéntől függ, általában már kiskamasz.

Fiam 11, áprilisban tölti be a 12-t. Amit magától megtesz: ha evett, elpakol maga után, a szennyes ruhát a helyére dobja, az összehajtott ruhát elteszi a szekrénybe.

Ha ő csinált valami hibát, porszívózik. (Pl. kiborít valamit) stb.

Amit kérni kell, de megteszi: mosást indít, átpakol a szárítóba, indítja. Mosogatógépből kipakol mindent a helyére. Főzésnél-sütésnél segít, pl. krumplit pucol. A szobáját rendben tartja. stb

Segít a főzésben érdekli is (lányom van)

Elpakol maga után ősszehajtja a ruháit kidobja a szennyest

Nálunk úgy van hogy mindennap amennyi ideig olvasott annyi a mobilozós /táblagépes kütyüs ideje is. Soha se kell noszogatni magától elsőre megy. Vásárlásnál is lelkes mondja mit enne segít megvásárolni is. Csajoskodni is nagyon szeret van idő egy kis körömlakkozásra bár csak ünnepek őr engedem meg arcpakolást tesz fel stb.

Ilyen idősen (11 évesen) tőlem nem vártak el semmit. 13 éves voltam, mikor már rám bíztak mosogatást, a saját szobám takarítását, majd egyre többet (egészen addig a pontig, hogy anyám mindent le akart tolni magáról, ha lehetősége lett volna rá). Kifejezetten idegesített, hogy soha nem elég az, amit segítek, mindig több kellett, mindig elégedetlenkedés volt a vége, tönkre is tette a kapcsolatunkat. Mondjuk az nem itt kezdődött, de ez volt a teteje. Mert miért tegyek meg valamit, ha úgyis rossz lesz, ha nem az, akkor valami más? Mindig megkaptam, hogy a mocsok fog megenni, mégis felnőttem és van egy alapvető igényem a környezetem rendben tartására.

A kérdés az, hogy miért akarod, hogy dolgozzon. Azért, hogy rendre neveld, vagy azért, hogy ne neked kelljen? Első kérdésre a válasz, hogy idővel ki fog alakulni a saját igénye arra, hogy rendben legyenek a dolgai, a másodikra meg az, hogy aki azért vállalt gyereket, hogy legyen, aki helyette dolgozik, az meg is érdemli...