Anyósok, apósok ti mit vártok el menyetektől otthon a házimunkában?

Én úgy vagyok vele, hogy nem jó ötlet ha két generáció együtt él, főleg ha gyerek is van. A legtöbb anyós-após még dolgozik, és van egy megrögzött életformájuk amit nem biztos, hogy a meny tolerálni tudná. Akár fordítva is lehet így. A menynek vannak szokásai amit az anyósék nem tolerálnak.

Így a legbékésebb megoldás ha külön élnek.

Én külön élek anyósomtól, de sokat megyünk hozzájuk. Ha ott vagyok, akkor én szó nélkül elmosogatok ebéd után. Ez a minimum ha már anyósom süt-főz ránk. Ha ott alszunk pár napig, és látom, hogy csinál dolgokat, akkor odamegyek, és besegítek. Nem vagyok ugrásra kész, de mindig van lehetőség segíteni.

Előrebocsátom, hogy egy nagyon elfoglalt menedzser vagyok egy multinacionális cégnél, továbbá egyetemen tanítok a munkám mellett, ergo alig érek rá otthon házimunkát csinálni.

De nem várom el senkitől, hogy házimunkát végezzen, még a feleségemtől se igazán. Azt, hogy tisztaság legyen meg lássa el a gyerekeket igen, de például hogy főzzön azt már nem. A mi családunkban a vásárlás férfimunka, főzni pedig szeretek, tehát a feladatok természetesen oszlanak meg: a feleségem takarít és ellátna a gyerekeket, néha főz is; én pedig vásárolok és rendszeresen (minden nap) főzök.

Na ehhez képest a gyerekeimtől csak annyit várok el, hogy tartsanak rendet a szobájukban, meg tanuljanak jól. Semmi egyebet. Nem küldöm le őket vásárolni, nem kell nekik főzniük vagy kitakarítaniuk, sem elmosogatniuk.

Lehet, hogy ez nem jó ("mamahotel"), de engem gyerekkoromban házimunkákra kényszerítettek és akkor megfogadtam, hogy soha nem fogom erre kényszeríteni a gyerekeimet.

A lányom pasija pedig nálunk szívesen látott vendég, nemhogy nem _kell_ neki semmit se csinálnia, de be sem engedném a konyhába, max. ha szeretnének a lányommal főzni valamit szórakozásból. De nem kell neki _semmit_ sem csinálnia.

Ha együtt élnénk, akkor se osztanám be a feladatokat. A példamutatásban hiszek.

Csak az a jó megoldás, ha valamiképpen meg van osztva a munka, a "segítés" meg jó ötlet.

Amikor anyósomnál éltünk pár évig, akkor az volt az egyezség, hogy a hét bizonyos napján én föztem, máskor meg ö, de akkor mindenkinek. Így nem volt olyan, hogy kerülgetni kell egymást, meg hogy ki föz és ki az, ako pucolja a krumplit meg mosogat.

Azt a szobát, amit mi hasznátunk a párommal, kizárólag én takarítottam, a konyhát, fürdöszobát meg mindenki saját maga után azonnal rendbette - csempe letörlése, viz feltörlése a padlóról, mosdó kiöblítése, stb. (a férfiak is!!!).

Ez így igen jól müködött, de ehhez természetesen kellett anyósom is, aki volt annyira értelmes ember, hogy nem akar mindenáraon "fönök" lenni, hanem partner volt a zökkenömentes együttélésben.

2-es válaszoló: Tetszik, ahogy látod a dolgokat.

Igaz, hogy nekem még nincs apósom/anyósom, de én nem is laknék velük, látogatóba is csak néha mennék. Nem is tudnék gyakran, mert elfoglalt vagyok, és inkább más jellegű programok érdekelnének. De úgy vagyok vele, hogyha anyósék jönnének majd hozzám vendégségbe, akkor én csinálnék mindent, ha én mennék hozzájuk, akkor ők csinálnának mindent. Na jó, azért felajánlanám a segítségemet, de remélem, hogy elutasítanák.:D 23/L

egészek kicsi koruktól bevontam a gyerekeket a házimunkába és nagyobb korban is elvártam h ezt-azt megtegyenek

pl elpakolni a ruhát, rendet tartani, alkalomadtán levinni a szemetet, kisebb bevásárlás, kisebb főzések, felseprés, stb...

természetesen a korukkal egyezően ....

ha úgy alakul h valamelyik gyermekem párja ott él majd velünk, akkor elvárom ugyan ezeket tőle, h rész vegyen a házimunkában a rá eső rész maradék nélkül ellássa

ez természetesen megbeszélés kérdése h mi is lesz az !

és természetes számomra az is h az anyagi részbe is beletesz !

a fiamat ugyan úgy megtanítottam háztartás vezetni mint ahogy a lányomat is - ez fontos dolog h mind a ketten tudják

"És mi van olyankor ha a meny és az anyós fia rászorulnak az anyós házára mivel egyedül nem lennének képesek fenn tartani magukat és a gyereküket, ezért egy háztartásban kell élniük?"

Éljen az érett, felnőtt gondolkodás és a felelősségteljes családtervezés.

ha anyósomékkal laknánk,akkor úgy érzem az az én otthonom is lenne,így ugyanúgy csinálnám a házimunkát,mintha a saját házunkban laknánk...(különösen,ha anyós dolgozik,én meg otthon lennék a gyerekkel..)tehát,közös helyiségek takarítása,főzés,stb..a saját szerintem elég intim helyek,de pl. egy porszívózás ott is simán belefér,de mondjuk a ruhák pakolgatása már nem..

Így,hogy nem vele élünk viszont én is úgy vagyok vele,mint vki korábban,ha itt van,én csinálok mindent,ha nála vagyunk,akkor ő..Persze megkérdezzük,h segíthetünk-e vmit,de én pl. utálom,ha valaki más matat a konyhánkban a férjemen és rajtam kívül...ő ezt megértette,elfogadta,és ő sem vár el tőlem semmit...