Nektek mi a véleményetek arról, hogy egy kamasz, aki kitűnő tanuló egy nagyon jó gimnáziumban, soha nem ír leckét és sokszor telefonozik órákon?

Attol, hogy kituno vagy kotelesseged lecket irni. Ezzel azt mutatod a szorgalmad hanyag.

Ha most ehhez nincs kedved mi lesz ha egyetemre mesz? Dolgozol majd?

Én is olyan voltam mint te, én is sporttal töltöttem az időm, bár én csak a 20. gimibe jártam. Nem lett semmi, simán elvégeztem az egyetemet, bár ott már kellett tanulnom és éjszakáznom nekem is. Lett munkám és nem szívtam meg. A barátom pontosan ugyan így volt vele, ő sem szívta meg, első félévben megbukott matekból, aztán rájött, hogy tanulni kell és utána szépen végig tolta ő is... Ne foglalkozz a sok károgóval, az emberek többsége gyűlöli, ha valaki 0 munkával tudja azt, amiért ők éveket küzdöttek.

Persze érdemes vigyázni, mert én is láttam tehetséges embereket kibukni egyetemről, de nem azért buktak ki, mert gimiben nem írtak matek házit, hanem azért mert ott és akkor nem írtak házit.

Én is voltam így, amikor odajártam, top 5ben volt a gimi, nem a megyében, az országban.

Majd bekerültem egyetemre. Volt egy butább, lassabb felfogású, de szorgalmas uncsitesóm.

Nem ment mérnökszakon az, ami gimiben, eléggé letört a dolog, nagyrészt hozzám hasonló okosabb-lusta ember volt a szakomon.

Uncsitesómnak második diplomája van(màr külföldön, neves egyetemen) én az elsővel küzdök, váltottam is BMEről ELTÉRE. Senkit sem érdekel már, milyen gyorsan tanulod az anyagot, a felnőtt világban a szorgalom számít, a kitartás, meg hogy tudd.

A szüleim úgy neveltek, mint téged, hogy különlegesen okos vagyok. Az iqm valóban magasabb 20 ponttal az uncsitesóménál, de nem sajátítottam el azt, amit ő igen. Kevesebb vagyok sokaknál. Kitartás, szorgalom, stressz és kudarctűrés, ez számít a felnőttvilágban, akülönlegesség érzés pedig, amihez hozzászoktam gyerekkoromban, iszonyúan hiányzik, teljesen összetörtem, pedig nyafogásnak hangzik, de mégis.

A gyerekem kitartásra nevelem, kudarctűrésre és folyamatos próbálkozásra(nem sok sikerrel)nehogy úgy járjon, mint én.

Jelenleg munkaadóként végiggondolva nem alkalmaználak. Betanítani hamarabb tudnálak, de spórolsz a feladatokon, felsőbbrendűnek érzed magad, így nem lennél jó csapatjátékos. Nem találkoztál eddig kudarccal, biztosan rosszul viselnéd a kritikát.

A házi egy feladat, amit akkor is meg kell csinálni, ha nincs kedved hozzá. Mint a takarítás, vagy a mosogatás. Nem feltétlen a tananyag a lényege, hanem az, hogy elvégezz egy feladatot.

Én sem írtam házit anno, a beadandókat is órán hoztam össze, így is simán megvolt a jó átlag. Belekényelmesedtem, hogy különösebb ráfordítás nélkül is az egyik legjobb vagyok, miközben mások vért izzadnak a jó jegyekért.

Egyetemre nem mentem, mert tudtam, hogy ezzel a hozzáállással úgysem leszek sikeres egy vizsgaidőszaknál, így nem is akartam foglalkozni vele. Szakmát tanultam, vállalkozó lettem, ebben is sikeres vagyok, de ugyanakkor sok feladatot elhanyagolok, utolsó pillanatban kapkodva csinálom meg, ami nagyban csökkenti a hatékonyságom. Sokkal előrébb lehetnék, ha iskolás koromban többet foglalkozom ezzel.

Alapjáraton nincs baj ezzel, én is ilyen voltam annyi különbséggel, hogy ilyen "lustán" én egy stabil 4-es voltam. Aztán jött az egyetem, ahol rájöttem hogy nem tanultam meg tanulni, és nem elég ha előadáson figyelek. Nem is sikerült, elkalandoztam, eluntam, inkább hagytam a továbbtanulást mert "nekem nem megy".

Ment volna ha van tanulási kultúrám.

Azta itt mindenki a top gimik valamelyikébe járt és mindenki csak minimális ráfordítással kiváló eredményeket ért el? Micsoda zseni gyűjtő ez a gyk, a kérdésekből is látszik.

....

Ja,nem.

Színötös tanuló voltam, nem top10 gimi, "csak" a top50-ben voltunk benne, de nem hiszem, hogy ez a lényeg. 11. osztályig ugyanezt csináltam mint te, annyi különbséggel, hogy én olvastam az órákon, vagy matekból például versenyfeladatokat oldottam meg, mert a telefont elvették volna. Aztán eldöntöttem, h az utolsó évben én szeretnék egy német felsőfokú nyelvvizsgát, mellette több emelt érettségit, egyet előrehozottan is... Nem nagy dolgok, de úgy, hogy mindig csak az aktuális tananyag volt a fejemben és mindent kellett volna tudni hirtelen, úgy sok volt. És örülök neki, hogy sok volt, mert most bekerülve egyetemre örülnék, ha kapnék házit, amivel gyakorolhatok, örülnék, ha foglalkozhatnék mással az órán, és örülök, hogy ott akkor kicsit pofára estem ezzel a dologgal.

Én elhiszem neked, hogy ez így kényelmes. Én is sportoltam mellette, és tudom, h egy ideig hogy megy ez, könnyen jön minden, és amit élvezel, azzal szívesebben foglalkoznál. De a melóban is lesznek ilyen pillanatok például, és ott nem telefonozhatod el azt az időt, márpedig ilyen megszokással könnyen hajlanál arra.

A házi lehet uncsi, de az alapokat megadja, azt a mechanizmust, hogy hazamész, és gyakorolsz és belédrögzül, mint szokás. Hidd el később nem fogod megbánni. Vagy esetleg megpróbálkozhatsz bonyolultabb feladatokkal, matekból például én kifejezetten élveztem próbára tenni az agyamat, és később a tanáraim is partnerek lettek ebben, segítettek, ha elakadtam, vagy néha-néha adtak ők is feladatsort nekem.