Szülők mit szólnátok ha a fiatok lányként szeretne élni?

Hàt igen, a gyogyszerek amiket szednek rengeteg penzt elvisznek, mi van ha nem lesz penze egyszer ezekre? Vagy mi van ha ffinak erzi magat, szedi a gyogyszereket,de a vagina megmarad.meg mondjuk a nevet is megvaltoztatja. Hat remeljuk nem fog bortonbe kerulni veletlenul mert nem teszi zsebre amit.ott.kap.

Sztem az nem normalis ha gyogyszereket kell szednem es mutetekre kell jarnom h az lehessek akinek erzem magam. Sot sztem az ilyen se ffi se no. Egyik nemi szerepre se jo. Szulni nem fog es teherbe ejteni se senkit. A tàrsadalom söpredèke

#20: csak arra válaszolok, ami úgy érzem, hogy az eredeti kérdéshez is kapcsolódik.

"Ha valami nem betegség, miért kell egy rakás orvoson átmenned ahhoz, hogy kapj egy diagnózist?"

Azért, mert a mai törvényi szabályozás szerint ezek nélkül az orvosi kontrollok nélkül az állam nem támogatja semmilyen módon a helyzet kezelését.

Ezzel biztosítható, többek között, hogy senki ne kaphasson hormontablettákat, akinél valójában nem áll fenn ez a helyzet, csak egy bohók ötlete volt, mi lenne ha más nemű lenne. Akinek pedig szüksége van rá, az az orvosilag indokolt megfelelő kezelést kapja.

"mire utal, amikor azt mondja, hogy "lányként" akar élni"

Pontatlanul fogalmazott. De ez nem az ő hibája, magyar nyelven egyelőre nincs bejáratva annyi kifejezés, amit más országokban ma már természetességgel használnak.

A nőként akar élni azt jelenti, hogy ő egy nő, nőnek érzi magát, a társadalomban nőiesnek titulált dolgokat akar tenni, úgy akar kinézni a ruházatában is, stb. (Az autogynephiliát talán nem kell idekeverni.)

Kedves amit a jövendőbeli gyermekedről írtál, érződik hogy jószándékú ember vagy. Több pontban is egyet tudok veled érteni, mint például a saját test elfogadására való törekvés, amikor arra lehetőség van. Pár dologban eltér a véleményünk, gondolom ez abból is fakadhat, hogy az életünkben mást és mást tapasztaltunk.

Sziasztok!

#22

Annyival kiegészíteném hogy, az állam semmilyen formában nem támogat minket, sőt. Nemrég törvényt hoztak ellenünk, miszerint nem változtathatjuk meg a hivatalos okmányokban a nevet és a nemet (kb a 2000-es évek elejétől ezt megtehettük, mostanáig).

A hormon terápiát semmilyen formában nem támogatja, a BNO F64.00 kódra kiírt gyógyszereket teljes áron kell megvennem (holott a kormány betegségnek tartja és fizetem a TB-t is, mégsem kapok rá eü-támogatást)

A műtéteket eddig 10%-ban fizette a TB idehaza (azok minősége már más kérdés), feltéve hogy ha, már sikerült megváltoztatnod a neved és a nemed az okmányokon (ami most törvényileg lehetetlen)

Az orvosi (pszichiáter, pszichológus, urológus/nőgyógyász) szakvéleményekre azért van/volt szükség mert ezek kellettek a jogi nem- és névváltoztatáshoz, és az orvosok csak ezek megléte esetén írják fel a hormonterápiát (azért hogy csak tényleg szükséges esetben írják ezeket fel)

Azoknak akik nem támogatják, elítélik ezt:

Ha a gyermeketek lenne ilyen helyzetben mit tennétek?

Kitagadnátok? Megpróbálnátok kipüfölni belőle?

Az egy jó dolog ha elmentek vele szakemberhez (pszichiáter, pszichológus) de, ha tényleg transznemű a gyermek, akkor nem azt a választ fogjátok kapni amit vártok. Nem fogja azt mondani hogy ki tudja gyógyítani belőle, vagy hogy meggyógyítja mert ez nem betegség, ez egy rendkívül kellemetlen és rossz állapot. Csak annyit tud tenni hogy, segíti a gyermeket hogyan kezelje ezt a "helyzetet", az őt érő támadásokat. Segíthet leküzdenie az ez miatt kialakuló szorongást és depressziót. És ha el akarja kezdeni a tranzíciót (18 éves kora után) akkor támogatja benne (kiállítja a szakvéleményt) és segíti közben is. Valamint nektek is segítséget tud nyújtani hogy, ti is tudjátok ezt kezelni.

Niki

Ejnye, az a fránya Dunning–Kruger hatás, most rendesen beütött :o)

A visszaalakító műtétek, az a néhány ami akad, feltehetően annak köszönhető, hogy a korábbi műtétet nem előzte meg egy orvosilag minimálisan szükségesnek ítélt, kielégítő pszichológusi munka.

Ez elsősorban az Egyesült Államokban gyakori, ahol az orvosi költségek egyébként is irreálisan magasak és sokan megspórolják a elhagyhatónak vélt vizsgálatokat.

Ilyen visszaalakító műtétek nagy számban inkább a tájékozatlan emberek képzeletében léteznek, akik egy-egy bulvárcikk alapján általánosítva építik fel alaposnak vélt tudásukat ezen a területen.

Szerintem lelki okokról van szó a háttérben. Ami nagyrészt a szülő hibája is, hogy a problémát nem segít feltárni.

Mélyebben gyökerez ez az egész mint gondolnánk. A lelki gondok nagyon nagy százaléka a gyermekkorból ered, a szülő hozzáállása miatt. Tehát elsősorban magamat hibáztatnám és megtennék mindent, hogy javítsak a helyzeten és mellette legyek.

Igen, csakis lelki okok lehetnek a háttérben, amit a szülők és egyéb traumák okoznak, jajj, mi más lehetne?

Pont mint ahogy először elképzelték az autizmus kialakulását.

Vagy a homoszexualitásét.

Vagy a balkezességét.

Aztán jött az orvostudomány és bebizonyította, hogy amit az egyszerű ember kitalál, az nem mindig van úgy.

Én azért továbbra is jobban hiszek az orvostudománynak és nem neked.

Sziasztok!

#24

Még szerencse hogy, ez nem hit kérdése, azt hagyd meg a templomba.

A szakemberek nem a hitük alapján diagnosztizálják a transszexualizmust, és nem az alapján állítják ki a szakvéleményeket.

Igen sajnos előfordul az amit te is írtál, az oda vissza alakulások de, ezek nagyon ritkák, több ezer tranzícióból 1-2 eset, csak ezeket nagyon felfúja a média és egyből általánosítanak minden transzra. Amikről hallottál/olvastál, azok szinte kivétel nélkül olyan esetek ahol nem volt megfelelő pszichiátriai, pszichológiai vizsgálat előtte és így kezdtek bele, ami nagyon káros.

A szakemberek dolga hogy ezeket kiszűrjék, nehogy olyan személy kapjon hormon kezelést, műtéteket akinek nincs rá szüksége.

A lelki oldalról nézve, nem a traumák, lelki gondok okozzák a transzneműséget. Pont fordítva, a transzneműség, vagyis inkább az ezzel járó dolgok (elutasítás, az szülő részéről az ilyen hozzá állás mint a tiéd is, a társadalmi kirekesztés és az ezektől való félelem stb.) okozzák ezeket, amik kezelésében is segíthet egy szakember.

Üdv

Niki

Az a néhány (és egyre több) visszaalakítós eset az összes többit hiteltelenné teszi.

Akit én ismerek személyesen - és állítólag transznemű - az egyetlen egy alkalommal volt pszichológusnál, nagyjából 5 percet, mire megkapta a pecsétet. Akkor ez mégis mennyire mély, feltáró folyamat? Nem is lehet komolyan venni, és lehet neki is kell majd 10-15 év, mire magától rájön az okára, és "megjön az esze".

Egy másik ismerősöm hipnoterápián vett részt, mert nem hagyta nyugodni ez a nemi identitás zavar. Ott kiderült, hogy mi okozta nála, és pontosan hány éves korában. Nem veleszületett dolog! Azóta könnyebben elfogadja magát, és nem akar átalakító műtétet sem.

Ezek konkrét esetek, amik bizonyítják, hogy kezelhető lenne terápiával, csak legtöbbször az sajnos elmarad.