Szülők mit szólnátok ha a fiatok lányként szeretne élni?

Bírom ezt a nem támogatnám dumát. Mert akkor mi lesz? Majd hirtelen észbe kap, és imádni fogja a testét, amibe született. Ez komoly gondokat okozhat fejben, nem szabad félvállról venni.

Divat-öltözködés kategóriában aki olvasgat, van egy 23% körüli fószer, aki évek óta keménykedik hogy ő egy 40 éves testépítő, de amúgy a nőknek küld trágár agresszív privátokat, mert nem bírja feldolgozni hogy a harisnya az elvből (nem sportolás célra) egy női ruhadarab. Pláne a vékony dekoratív neylon.

De akkor a kedves előttem szólók is menjenek már oda közöljék vele, hogy nem támogatják a libsi hülyeségét :) egy olyan agresszív indulatoktól túlfűtött embernek, aki valószínűleg maga sem ismeri be hogy gond van a fejében. Egészséges férfi ugye nem drámázik azon, hogy a harisnya nem neki való, meg azon sem hogy egy nő pl sportcipőben, sportos ruhában uniszex nem "férfiruhás". Egy ép elméjű férfi nem irigyli a női ruhatárat, és nem tölti az élete nagy részét az ezen való lamentálással.

A trágár privátokról nem is beszélve.

De ez is biztos csak egy libsi badarság, még véletlenül nem betegség. Nem, hogyne.

Ha csak lánynak akarna öltözni, de fiúnak érezné magát, annak nem igazán örülnék, de ugyanúgy szeretném, hisz a gyerekem.

A transzneműséggel könnyebben megbarátkoznék, és elfogadnám úgy ahogy van. Mindegy hogy fiú vagy lány, az enyém, én hordtam a szívem alatt, bármilyen is, mindennél jobban szeretem :) ❤️

Csak attól félnék, hogy nehogy bántsák emiatt, mert főleg egy kamaszt ez nagyon mélyen érint. Szóval támogatnám, elvinném pszichológushoz, hogy megbeszéljék kettesben amit velem nem szeretne, és kapjon segítséget. Én is sokat jártam szakemberhez, és sokat segített, szóval ne gondoljátok hogy betegségként kezelem ezt a dolgot. Persze ha nem akarná akkor nem erőltetném.

Ha a család többi tagja, vagy bármilyen közösség nem is fogadná el, én kiállnék mellette. Szerintem ez egy anya dolga.

"Ráadásul átalában ez a diszkomfort érzet oncsonkitasi és öngyilkossági hajlamokkal is párosul (...)"

Na vajon miért? Ha a társadalom nagy része nem úgy állna hozzá, hogy ez egy elítélendő dolog, nem párosulna ez az érzet semmilyen öngyilkossági hajlammal, mert nem ezt látnák. Viszont mivel azok, akikben megvan ez a "diszkomfort érzet" (nem így hívják :D), a legtöbb helyen csak azt látják/hallják, hogy ez egy rossz dolog, magukat hibáztatják érte, ráadásul az sem segít, hogy akár szemtől szemben is bszogatják őket emiatt, van, hogy eljutnak addig, hogy nem látnak más kiutat.

Egyébként pedig a 14-es és 15-ös válaszolókkal értek egyet. Ha a gyerekem ezt szeretné, csinálja, mellette állok. Nálam is vannak határok, de azokat nem itt húztam meg.

Transz fiúként (lány testbe született srácként) írok.

Ha nem támogatnának a szüleim, már rég véget vetettem volna az életemnek. Még így is a határán vagyok hogy mindent megtesznek értem, mert olyan korban vagyok, amikor legálisan nem írhat fel semmilyen orvos tesztoszteront (legalább is ebben a nyomorult visszamaradott országban nem).

Pár hónapja még az volt a legnagyobb vágyam hogy a saját testemben élhessek, mára viszont csak annyi, hogy ne létezzek. Csak azért vagyok még itt, mert nem akarok kést forgatni a szüleim szívében, pláne így, hogy minden erejükkel a segítésemen vannak (főleg édesanyám). Ha rajtam múlna, Isten látja lelkemet, már rég eldobtam volna ezt az egész kabarét. Aki azt mondja hogy ilyen nem létezik, annak mondanám, hogy bár igazuk lenne. Szánalmas, hogy egy embernek, pláne egy gyereknek keresztül kell ilyenen mennie.

Tehát akik nem hisznek benne és nem támogatnák a gyereküket, annak remélem sosem lesz transz gyereke, vagy ha igen akkor nem olyan gyenge mint én, mert eszméletlen hogy hány transz kamasz követ el öngyilkosságot vagy próbálkozik vele (és a szám nyilván magasabb azoknál, akiket nem támogat a családjuk). Szóval ha azt akarjátok hogy a gyereketek szenvedjen majd végetvessen az életének mert nektek ez nem elfogadható, akkor gratulálok, nagyon jó úton jártok. Bennem viszont tizenéves létemre van annyi, hogy mindezek ellenére is azt kivánom, sose kelljen átélnetek, milyen is ez az érzés.

Elvinném terápiára, hogy meggyógyitsák.

Ez betegség és azért lesznek öngyilkosok amiért a skizók és depisek is, ezek a mentális betegségek kéz a kézben járnak

Kedves 18-as hozzászóló, nagyon régi könyvekből tájékozódhattál, a modern orvostudomány már nem tartja betegségnek.

A nagyszámú öngyilkosságot nagyságrendekkel lehet csökkenteni egy empatikus, elfogadó társadalomban, ahol az embert nem kezelik alacsonyabb rendűként.

A skizofrénia és a depresszió komoly problémák annak akinek bármelyikkel kell élnie, nem lenne baj ha nem mosnád össze mással és nem használnád mások bántására.

#19 Nem #18 vagyok, de hasonló véleményen vagyok.

A diszfória egy olyan mentális állapot, amikor óriási stresszt vált ki belőled a saját tested; úgy érzed, hogy nem tartozol bele. Akkora stresszt képes ez okozni, hogy meggátolhat a mindennapi életedben, sőt, akár öngyilkosságra is késztethet.

Az egyetlen racionális indok arra, hogy egy ilyen állapotot nem tart baromi komoly problémának az orvostudomány az az, amiért 50-60 éve voltak orvosok által támogatott cigimárkák is: óriási profitot hoz.

Csak egy kicsit gondolkozz önállóan. Ha valami nem betegség, miért kell egy rakás orvoson átmenned ahhoz, hogy kapj egy diagnózist?

A transz személyek felé empátiát kell mutatnunk, de nem hiszem, hogy empátia lenne azt mondani nekik, hogy "tömd tele magad olyan hormonokkal, amik később nagy eséllyel rákot, vagy szív és érrendszeri problémákat okoznak majd neked, és ess túl komoly kozmetikai műtteken, amik tönkretehetik a tested"

Számomra az empátia az, hogy felszólalok az ellen, ha a diszfóriás embereket bántják, bármilyen módon diszkriminálják, vagy elítélik, és támogatom, hogy legyen nyílt párbeszéd a mentális problémákról, hogy NE legyen szégyennek tekintve, ha valaki szenved bennük. Egy mentális problémára ne az legyen már a humánus megoldás, hogy támogatod a beteg tévképzeteit addig a pontig, amíg a beteg tényleges kárt okoz a tesében, és amíg te magad is elkezdesz hinni abban, hogy a valóság olyan, aminek ők látják a tévképzeteik miatt.

Akarva, akaratlanul, de ti vagytok azok, akik megerősítik a transzokban, hogy tényleg baj van a testükkel, miközben ez nem igaz. A testük (ha nincs más bajuk) tökéletesen egészséges, ami egy hatalmas ajándék, amit hiba eldobni maguktól.

Arról meg nem is beszélve, hogy az ember nem "a testében él", hanem ő maga a teste. Ez evidens akkor, ha valaki más súlyúnak, korúnak, rasszúnak, vagy akár fajúnak hiszi magát, de amikor nemekről van szó, akkor bekever a régi szexizmus.

Nézd meg, hogy kérdező, meg a világ minden transza mire utal, amikor azt mondja, hogy "lányként" akar élni. Smink, harisnya, lányos ruha.

Hogy nem látod, hogy erre a diszfóriára (esetleges autogynephiliára) azt mondani, hogy ez a női lét, egy óriási szembeköpés a teljes női nemmel szemben?

Összegezve: nem hiszem, hogy ténylegesen segítenétek bárkinek is, kivéve pár magánklinikának, akik milliókat húznak le diszfóriás betegekről.

A kérdésre meg: ha egy nap gyerekem lesz, MINDENT megteszek, hogy a lehető legkevesebb fontosságot tulajdonítsa a társadalmi nemeknek.

Úgy nevelem, hogy tisztában legyen a testével és a biológiai nemével, a társadalmi nem pedig semmi legyen számára.

Kap majd barbit is, és traktort is, lesz a szobájában rózsaszín és kék is, a meséi között pedig lesznek erős női és férfi szereplős mesék is.

Ha diszfóriás lesz, akkor tudni fogja, hogy ennek csak a testéhez van köze, nem holmi ostoba fétisekhez, vagy nemi sztereotípiákhoz. Nem fogja úgy gondolni, hogy azért született rossz testbe, mert szereti a "lányos dolgokat" mert természetes lesz neki, hogy ha akarja, így is kifejezheti magát.

Szóval ebben az esetben pedig elvinném egy szakemberhez, aki el tudja érni, hogy kényelmesen élhessen a testében, és ne utálja azt.