Szülőként furának tartanátok, ha a lassan 17 éves lányodnak ők lennének példaképek?

Meglepne, mert sose volt túl sok fixációm a távol-keletiekhez és el se tudnám képzelni, honnan jött a dolog.

Bár sokkal inkább ő, mint valami diktátor.

"Azt tartanám furának, ha szülőként tudnám, hogy ki a gyász az a Kim Heechul."

Én meg azt tartom furának, ha egy szülöt annyira nem érdekel a gyereke, hogy nem tudja, kik a neki meg a korosztályának tetszö együttesek, zenészek, színészek.

Egy 63 éves nagymama, ami tudja az unokája kedvenc együtteseiröl is, hogy kik.

(Az internet korában ugyanis csak egy-két kattintás, és máris képben lehetsz, ha veszed a fáradtságot!)

Nekem is hasonló jutott eszembe, mint a 7. válaszolónak: vajon a kérdés arról szól, hogy furának tartanám-e, ha a lányom egy felnőtt férfira akar hasonlítani? Ha így van, akkor igen, furának tartanám. :) De mivel a lányom, beszégetnék vele erről, igyekezném megérteni és elfogadni a szitut még így is.

Ha csak fogalomzavar áll a kérdés mögött, és pusztán csak rajong a fickóért, az eggyel könnyebben kezelhető helyzet, bár számomra ez is furcsa, mert sosem voltam ilyen „rajongó” típus (persze, tetszettek nekem is sztárok külsőre, de sosem voltam „szerelmes” ismeretlenekbe). Erről a rajongásról mindig az jut eszembe, hogy kamaszként volt egy pasim, aki időnként modellként szerepelt az Ifjúsági Magazinban, és egyszer készítettek vele egy „interjút”, mert állítólag számos lány olvasó érdeklődött, ki ez a helyes fiú. Nos, abban az interjúban konkrétan semmi nem volt igaz. :)