Elsős gyermekemről az az értékelés érkezett, hogy lassú. Mivel tudnám gyorsítani? Mindig lassú volt, viszont lelkiismeretes nagyon. Ezért kapott gyengébb érdemjegyet, mert lassú.

Az anyai szív ilyen ;)

Tudom, mert küzdöttem vele. 8 kemény hónapunk (és a tanítónéninek is 8 hónap kemény munka) volt, mire a gyerekem végre kezdte jól érezni magát az osztályban. A legelső héten letisztáztam a tanítónénivel, hogy vannak gondjaink, fenntartásaink az osztállyal kapcsolatban. Sokat lendített a hozzáállásán az őszinteség. Szenvedhettünk is volna, de így könnyebb volt.

Szia! Átérzem a gondodat, az én fiam is hasonló típus. Jól írták előttem, menj, beszélj a tanítónőnek, mondd el őszintén a dolgokat, akkor van esélyed a változásra.

Azzal tudlak biztatni, hogy ez „lassúság” azért idővel változik, a fiam pl. a 6.-os felvételit simán és tök jól megírta, pedig több másik, egyébként „normális tempójú” társa elvérzett, nem tudták időben befejezni a feladatsort.

„Aki alsóban tanít, senki nem emberevő, még jól is kijöhettek belőle!”

Ezzel sajnos vitatkoznom kell, nekünk iskolát kellett váltanunk, mert kifejezetten rosszindulatúak voltak a tanítónők (az osztály harmada így tett, mielőtt azt mondanátok, hogy hisztis anyuka vagyok :)). Nos, náluk nem jött be az őszinteség, mert mint kiderült, semmilyen „eltérést” nem toleráltak a gyerekek esetében.

Persze, értem, hogy biztatásképp írtad a kérdezőnek, és azt is elhiszem (és nagyon remélem), hogy inkább a mi rossz tapasztalatunk a kivételes. :)

Sok év távlatából és saját tapasztalat alapján azt gondolom, alsóban mindennél fontosabb, hogy elfogadják a gyereket. Pláne, ha érzékeny típus. Különben taníthatja bármilyen jó matektanár, nem sok eredménye lesz…

Hogy ősznte legyek, nem várnék.

2 hét a gyereknek úgy, hogy fél a tanítónénitől, maga a pokol.

Csak fogadóórán lehet vele kommunikálni? Én bármikor odamennék a miénkhez délután azzal, hogy szeretnék vele beszélni, azonnal megoldanánk ott helyben. Volt rá többször példa.

Bocs, hogy offolok.

„Én bármikor odamennék a miénkhez délután azzal, hogy szeretnék vele beszélni, azonnal megoldanánk ott helyben. Volt rá többször példa.”

Ebből is látszik, micsoda különbségek vannak iskolák és tanítók között! A fiam régi sulijában 1. évfolyam 3. hetétől kizárólag pénteken mehettek fel a szülők a termekhez. A portás Kerberoszként őrizte e rendet. Akkor se nagyon álltak szóba az emberrel a tanítónők, telefonon kellett fogadóórát kérni – amit a folyosón tartottak meg (ricsajban, a rohangáló gyerekek között). :)