Két hét iskola után rengeteg probléma van a fiammal. Hogy tudnánk változtatni?

Azta, hogy engedhetted még suliba??

Nálunk mindenki 7 évesen kezdte, de max. következő év tavaszáig mind 7 éves lett.

A fiúk még később érnek, ez óriási hiba volt, szégyelljék magukat az óvónők!!

Gondold el, a kisfiad fél-egy évvel kisebb a társaitól!

Kapásból én is azt mondtam volna, hogy nem iskolaérett, de mivel írtad, hogy előtte nem volt vele semmi hasonló „gond”, elgondolkodtató, hogy nem más van-e a háttérben.

Azt írod, „első napotól fogva csak a panaszokat hallgatom” – a tanítónője semmilyen pozitívumot nem tudott mondani eddig róla? Megkérdezted, mit javasol, hogyan tudtok segíteni a gyereknek? Mit mondott?

„keményébb általános iskolát választottunk” – ez mit jelent? Igazi poroszos rendszerű hely? Vagy miben keményebb?

„Az apja nem bírja már ezt”, „Lejáratja a családot” – ebből az ugrott be, hogy esetleg otthon is nyomás alatt van a gyerek emiatt.

„A nagyobb gyerekkel semmi ilyen gond nem volt, sosem volt panasz rá.” – naná, mert egy másik ember. Lehet, hogy eddig nem figyeltetek eléggé rá, milyen is ő valójában?

Persze simán lehet, hogy pár hónap múlva javul a helyzet, és egy éven belül „betörik” a gyereket. De nem biztos, hogy ez minden szülő álma, egyébként meg elég béna helyzetnek tűnik ez az egész, hogy a férjed főnökének a felesége tanítja…

Iskolavaltást tudok csak javasolni.

Normális esetben helyre lehetne tenni a tanító nénit, hogy ez az ő szakmája, ezt tanulta, álljon már a sarkára és tegyen rendet. De így, hogy a férjeden csattan az ostor, sokat nem tudsz tenni.

Az se etikus, hogy a nőcike elmond ilyeneket a férjének, de panaszt se tudsz tenni, mert a te férjed szívja meg.

Arra már nem is írok semmit, hogy a szülők hogy viselkednek...

Így csak a gyerek fogja megutálni a sulit.