Normális ez a felnőtt magatartás egy 9 évesnél?

En is ilyen voltam.

Nalam ez parkapcsolati gondokat okozott, nem tudtam a mai napig kialakitani rendes parkapcsolatot ( van egy kisfiam , az o apjaval is szetmentunk sajnos ).

Szerintem fogadd el őt, ahogy van. Ő így érzi jól magát.

Amúgy meg nekem volt pl olyan óvodában, hogy a csoporttársaim azokból a kis fa deszkákból, amikbe lehet hengereket dugni, egy szál fonálból, meg egy papírból kivágott halból csináltak horgászbotot. Mármint a kicsi fadeszkát fogták, rajzoltak halat, és egy hosszú fonálszállal összekötötték őket. És akkor beültek kisszékkel a szőnyeg közepére, én pedig csodálkoztam, hogy ilyesmivel, amiben totál tökre nincs semmi izgalom, el tudják fogadni magukat, ahelyett, hogy velem beszélgetnének pl. Mert ott nem volt benne semmi véletlenszerű, ők döntötték el, hogy mikor van kapás, és mindig ugyanazt az egy halat fogták ki; ami hozzá volt kötve a saját kis botjukhoz. És én egyszerűen nem értettem, hogy hogy bírják ilyen dologgal elfoglalni magukat. Nagyon meglepődtem, és csodálkoztam, hogy gyakorlatilag a semmi, mert tényleg el nem tudtam képzelni, hogy bármi izgalom lehet benne; szóval , hogy ez le tudja kötni őket; vagy bármi élvezetet adhat, ahelyett hogy tényleg velem dumálnának inkább. Engem egy ilyen dolog nem tudott volna lekötni, és totál csodálkoztam, hogy ők nem unják, vagy hogy egyáltalán felmerült bennük, hogy ez érdekes, izgalmas lehet. Szóval engem az ilyesmik pl nem kötöttek le, én jobban szerettem eszmétcserélni. Majd kiéli, kirongálja, kiugrálja magát tehát a gyerek, ha lesz rá igénye. Támogasd őt abban, ami érdekli. Szerintem ő tutira egy okosabb gyerek, akit néhány féle játék már nem köt le, ő már túl van azon. Őt ez nem foglalkoztatja, unná is, mert nem neki való, nem az ő érdeklődési körébe tartozik, neki az már nem jelent kihívást. Új, komoly ismeretekre vágyik; őneki már nincs annyira , olyan szinten igénye a játékra; hanem ő máshogy szeretné képezni magát, másban szeretne kiteljesedni, másban szeretné megélni magát. Szóval szerintem fogadd el őt így, és szeresd, és ne akard megváltoztatni. Énszerintem biztos tökre aranyos lehet, úgyhogy nem értem, miért ne fogadnád el; de mégha nem lenne aranyos, akkor is, a te gyereked, ő a te kicsikéd, ő ilyen. Szeresd őt, és támogasd, gondoskodj róla ügyesen. Segítsd a kiteljesedését. Tényleg támogasd őt abban, ami érdekli. Ő ilyen fajta.

*meg ilyen filozofikus, gondolom nagyon mély gondolatai vannak, szeret sokat elmélkedni;

és nem szereti a nem tiszta, megjátszós, őszintétlen kapcsolatokat; hogy valaki csak akkor fogadja el, ha másnak mutatja magát, ha felvesz egy álarcot, ezért inkább szívesebben van egyedül. Mert akkor nincs az, hogy belékötnek valami miatt. Meg olyan dolgokról, ami őt érdekli, lehet, hogy a csoporttársaival nem is igazán tudna beszélni. Pl mondta nekem is egy anyuka, hogy az általános iskolás gyereke nem tud miről beszélgetni az osztálytársaival, mert egész nap csak a telefonmárkákról beszélgetnek; amihez ő meg pl nem tud hozzászólni. Még ez is eszembe jutott.