Szülők, ti hogyan reagálnátok/reagáltok ha a 2. osztályos kisgyereketek folyamatosan 1-est hozna/hoz haza?

Igen, az elsős tanár is okozta a gondot, mert a gyereket nem kellett volna elsőből tovább engedni, mert valószínűleg az elsős tananyagot se tudta jól, erre nem tud épülni nála a másodikos anyag. Tehát egyre jobban lemarad és nem fog érteni semmit.

Mellékesen az önbizalma súlyosan megsérül, nulla sikerélménye lesz, csökkentértékűnek látja magát a többiekkel szemben, ki is fogják közösíteni az osztályban, perifériára szorul, és a többi perifériára szorult gyerekhez fog csapódni, és még 3-4 év, és elkezd velük cigizni, drogozni, iskolát kerülni, csavarogni, bűnözni.És még a negatív folyamatból ki is hagytam pár dolgot.

A szülő, testvér nem szerencsés, ha otthon tanítgatja, mert egyrészt szakértelem nélkül tanítják, jó esetben gyógypedagógus végzettséggel szabad ilyet csinálni!Másrészt türelmetlenek lesznek vele, ingerültek, és ez elrontja a köztük lévő kapcsolatot.

Ebben a folyamatban szegény gyerek rengeteget sérül, miközben meggyűlöli az iskolát, a tanulást.

Minél előbb lépni kellene benne.

Én keresnék az iskolában egy JÓ pedagógust, akinek el lehet mondani a problémákat, aki segít benne.A nehezen tanuló gyereket, főleg ha ilyen kicsi még, mindenképp meg kell vizsgáltatni egy szakértői bizottsággal, ezt az iskolának kell kérni, de a szülő is jelezheti, hogy szeretné.Ők megállapítják a tanulási zavar okát, és adnak tanácsot, javaslatot: Korrepetálás az iskolában, eltérő tanterv szerinti tanulás, magántanulóság utazó gyógypedagógussal, és még más lehetőségek is vannak, helytől függően.

Lényeges, hogy nem kéne a tanárokat szidni, a gyereket még összeszidni se, nemhogy büntetni, azt nem szabad.

Totál együtt kell működni tanárokkal, szakemberekkel a gyerek érdekében, ez máshogy nem megy, mert a gyerek megy rá, lelkileg is.

Lehetne gyermekpszichológushoz is fordulni, ő is segít, hogyan tovább.

Sok mindent lehet, de várni, szitkozódni, gyereket hibáztatni nem.

Nem olvastam el az összes kommentet, csak az első oldalon párat.

Én egyértelműen a suliváltást javasolnám. Vmi tuti hibádzik a suliban. Vagy a tanulást utáltatják meg inkompetens tanárok, és akkor a legaranyosabb gyerek is képes arról, hogy dacból ne tanuljon (mert még nincsen birtokában azoknak a képességeknek ennyi idősen nyilván, hogy választékosan ki tudja fejezni, mi a baja... ő így nyilvánítja ki), vagy egyszerűen túl nehéz feladatokat adnak. Vagy akár a kettő egyszerre. De basszus, az azért elég ciki, ha se a 18 éves, nemrég végzett tesó, se a gondolom, nem agyilag zokni 50es szülők se tudják megoldani. Ebben a korban pont az lenne a lényeg, hogy a szülő segítsen otthon a gyereknek, magától csak a suliban nem fogja megtanulni, hacsak nem mini zseni.

A másik, amit ajánlanék, hogy elvinni a gyereket pszichológushoz vagy megvizsgáltatni, nincsenek-e tanulási zavarai. Mert ha specális igényű, akkor megint máshogy kell bánni vele.