Iskolaérettség. Menjen iskolába vagy ne?

Kisfiam jövő nyáron lesz hat éves, tehát szeptemberben kezdhetné az iskolát, és lassan el kéne kezdenünk feltérképezni a környékbeli sulikat. Viszont elég sok pro és kontra érvem van a témával kapcsolatban. Sokáig úgy gondoltam, hogy várunk még egy évet a sulival, de tavaly karácsonykor 4.5 évesen elkezdett olvasni, összefüggően, szépen, bonyolult szavakat is (nem erőltettük, egyszerűen nagyon kicsi kora óta érdekelték a betűk és megtanulta). Most bejöttek a képbe a számok is, állandóan azt kérdezgeti, hogy mennyi 8+8, a kivonás is kezd körvonalazódni neki. Jópár betűt is le tud írni, de nagyon csúnyán - és itt jön az ellenérv: nagyon, nagyon csúnyán rajzol (és nem is szeret), legtöbbször csak felsimerhetetlen irkafirkákat (ha nagyon muszáj, rajzol embert, megvan minden tetsrésze, felismerhető, de csúnya). Magától viszont csak firkál, színezni nem tud, nem marad a vonalon belül. Tegnap kaptuk meg a szokásos ovis jellemzést róla, az ovónénik is írták, hogy ebben el van maradva, a finommotorikája énszerintem is ...khm... hagy némi kiívánnivalót. Azt is írták, hogy könnyen elterelhető a figyelme - ez sem túl jó az iskolakezdéshez. Viszont ha marad még egy évet az oviban, attól félek, hogy mire elkezdni a sulit, az olvasás, számolás totál unalmas lesz neki, és ezért nem fog figyelni órán. Mit tanácsoltok? Feküdjünk rá a finommotorikus fejlesztésre (játékosan), hogy szeptemberig "megfelelő" szintre hozzuk, vagy ne akarjam betuszkolni abba a kockába, amit az iskola előír(na) és hagyjam a maga tempójában fejlődni?