Ismerte már a gyereked a betűket, mire iskolába ment?

Suliban szerintem nagyon könnyű irninolvasni tanulni(jol oktatják a 6 éveseketvill szivacs a gyermekek agya) feleslegesnek tartom hanarabb okitani őket.

(Amikor egyesével felirta az abc-t a tanár a táblára, - egyet felìrt, magyarázott,letörölte, jött a kövi betü - kis es nagybetűket, onnanstol tudtam az összes betűt. de gondolom megalapozták a sordìszítéses feladatokkal)

Anya nekem arra a kérdésemre se válaszolt óvodásan, hogy milyen az "A" betű.és szépkiejtési, versmondós, de versírós és egyéb versenyeket nyertem később.

Én is azt gondolom, hogy felesleges erre tanítani a gyereket. Akit érdekel, az úgyis meg fogja tanulni már ovis korában, akit nem, az bőven ráér első osztályban megtanulni.

Több kissrácot ismerek a baráti körben, akik rá voltak pattanva az olvasásra már óvodás korban (a legextrémebb háromévesen már folyékonyan olvasott), nyilván eltiltani nem kell és nem is lehet őket ettől. Amit ezeknél a gyerekeknél nehézségnek láttam, hogy sokat olvastak „nem az életkoruknak megfelelő” szövegeket (hiszen nyilván nem lehet mindent elrejteni előlük). Ez azon túl, hogy nyilván olyan is eljut hozzájuk, amiről tán még nem kéne tudniuk azért lehet esetleg gond, mert olvasnak ugyan, de gyakran nem értik, mit (és hozzászoknak, hogy átfutják a szövegeket valós megértés nélkül).

A fiamat egyáltalán nem érdekelték a betűk iskola előtt, és bevallom, december táján kissé aggódtam is, mert még nem tudta összeolvasni a suliban tanult betűket… aztán két hónap múlva valami „bekattant” nála, és azóta imád olvasni.

Igen, ismerte, olvasott. Senki nem tehetett róla, megtault és kész. Nem unatkozott, mindig kért plusz feladatot. Direkt olyan tanítót választottunk, akinek tud differenciálni felfelé is. A kicsi 4 éves, ő is tud minden betűt, szabakat elolvas, nem tanítottam, csak válaszoltam, megjegyezte. Ha érdeklődik a gyerek mit csinálsz, nem válaszolsz neki?

Nincs ilyen amúgy, hogy mi a jó, vagy rossz, gyerekfüggő, tanítófüggő.

Lányom szeptemberben kezdi a sulit, ugy fel eve erdeklodik a betűk es az olvasás iránt. Ha kérdez, válaszolok, ennyi, de nem ültetem le betűt tanulni. Döcögősen mar el tud olvasni szavakat, de ezt is o akarta.

A nulladik szuloin a tanár megkérdezte kinek a gyereke tud mar olvasni. Egy szülő tette fel a kezet, az o gyereke konkrétan könyveket olvas. De többen, nagyjából a fele mondta, hogy ugy ahogy ismerik a betűket, kb ugy mint a mi esetünkben.

Nem biztos, hogy az én tapasztalataim használhatóak, de csak hogy itt legyen, hogy ilyen is van.

Magam nagyon szerettem voltam olvasni, tudni, hogy mi, hogyan van írva. Amikor az anyuék észrevették, hogy néhány szóról kitaláltam, hogy mi volt, csak úgy olvastak, hogy ne láthassam, és a mamának is a lelkére kötötték, hogy vigyázzom, nehogy lássam, mert még megtanulok olvasni iskola előtt.

Elsőben karácsonyra az apu újságját olvastam föl nekik, teljesen érthetetlen szavakkal, sokat ők se tudtak megmagyarázni, hogy mit jelent.

Férjem anyukája nem emlékezett, hogy hogy volt vele, pedig tanárnő volt.

Az legnagyobbam -lány- kb 5 évesen olvasott, de érdekes módon, hiába olvasta el a szavakat, úgy ahogy írva voltak, egy pillanat alatt átalakította neki tetszőkre. Palacsintát palacsintomra, fülemülét fügemügére, stb.

Az iskolában békén hagyta a tanítónő, hogy olvasgasson magában.

A nagyobbik fiunk 4 múlt, amikor elkezdett olvasni, szinte egyik napról a másikra, aztán elvolt vele.

A kisebbik fiunkkal német városban sétáltunk, és azt hittük, hogy valami képzelt játék nyelven beszél a mackójához. De egy öregember rászólt, hogy "nein, jungeman" és szigorúan megmutatta neki, hogy nem jobbról balra, hanem balról jobbra haladva kell a kirakatokban írt szöveget olvasni. Onnantól nem volt halandzsa beszéd, hanem elolvasta, amit látott. Mi meg szégyellhettük magunkat, hogy egy vadidegen vette észre, amit nekünk kellett volna, hogy gyerek végülis balkezes. Mert ugyan minden másban figyeltük, mert mind a két nagypapa, és sógor is balkezes, de erre nem gondoltunk.

Akkor vettük észre, hogy a nála 2 évvel idősebb nénje nem is érdeklődött az olvasás iránt. Elkezdtük kérdezgezni, mutatni, hogy nem vagy kiváncsi? Nem volt. Egy évvel később látott egy gyönyörű színes könyvet az Oxfam boltban -ami használt dolgokat árul- és abból a könyvből elolvasott mindent, amit akart. De csak azt, amit akart. A többi szövegre mást mondott, érdekes -sőt érdekesebb- dolgokat, mint ami írva volt.

Szerintem hagyni kell, hogy a gyerek maga érdeklődjön, mint a szobatisztaságnál. Ha erősködik, és kéri, segíteni kell, majd elfoglalja magát az iskolában mással, ha már tud olvasni. Ha meg nem, akkor majd lesz olyan dolog, ami annyira fogja érdekelni, hogy kitalálja.

Szerintem a külön betűket tanítani nincs sok értelme, magukban a betűk nem jelentenek semmit.