Ismerte már a gyereked a betűket, mire iskolába ment?

Nincs gyerekem, de saját magamról tudok nyilatkozni. Én még ovis koromban megtanultam olvasni. Nem a szüleim erőltették rám, mindig kérdezgettem anyát, hogy ez milyen betű, hogy kell leírni a nevemet, stb. Így hát megtanított olvasni, és én baromira élveztem. Később iskolában nem untam az órákat, élveztem, hogy én ezt tudom. Sokkal könnyebb volt így minden, az osztálytársaimnak nehezebben ment. Amikor a többiek még szótagolva, nehézkesen olvastak, én már tudtam folyékonyan, hangsúlyozva olvasni

Mondjuk a tanár rám szólt, hogy inkább szótagoljak, mert a többiek így nem tudják követni.

A legnagyobbam a saját nevét le tudta írni nyomtatott nagybetűkkel, ennyi volt a tudomány. Tegnap érettségizett kitűnőre...

A második legnagyobb szinte semmit sem tudott, még a nevét sem írta le, de októberre valahogy rájött az olvasás ízére és megtanulta a hiányzó betűket, onnantól tudott olvasni. Ő 4,7-tel zárta a 10. osztályt egy elit gimnáziumban.

Azért mosd mindenki mást, mert teljesen mindegy, nem ezen fog múlni. Ne erőltesd, ne tanítsd, de válaszolj, ha kérdez.

Engem egy elmélet baromira izgatott és a saját gyerekem volt kéznél kísérleti nyúlnak.

Anno egy izraeli barátommal beszélgettem, kiemelve, hogy elég "hülye" ABC-jük van, mert a hangok egy részét nem írják le, de ejtik. Kb. olyan a rendszer, mintha nálunk a "katona" szó helyett azt írnák, hogy "KTN", aztán találd ki, hogy ez most katona vagy koton, ergo melyik magánhangzók hiányoznak.

Kérdeztem is, hogy miként tanítják az olvasást náluk. Mondta, hogy nem kifejezetten betűnként, hanem szókép formájában tanulnak meg olvasni a gyerekek.

Akkor elindult a vezérhangya, hogy ha ezt a héber ábécével lehet, akkor miért ne működhetne latinnal is? Hiszen annyi képet látnak a gyerekek amúgy is, ami mintafelismerésen alapul: állatokat, házat, napot.

A két éves lányomnak a saját, hárombetűs nevét és a CICA szót elég gyakran leírtam nyomtatott betűkkel és mindig elmondtam, hogy melyik micsoda. Főleg rajzolás közben, két állat/ház/autó/napocska közé, rajzként beszúrva.

Két hét után felismerte.

Teszteltem, hogy kézzel írva, telefonon gépelve vagy számítógépen mutatva is felismeri-e és igen.

Nem tud olvasni, a betűket egyenként nem ismeri, de a két szót képként képes felismerni. Tovább nem akarok menni, a saját elméletemet igazoltam, ennyi volt a cél :)

Illetve a betű fogalmát ismeri, mert nyomtatott szövegre (űrlap, betegtájékoztató, pólófelirat, stb) mutatva mondja, hogy "ez betű".

5 éves, itt az oviban nem jelek vannak, hanem a gyerekek nevei a ruhásszekrények fölött, már 4,5 évesen elkezdte lemásolni őket és az oviban is megtanítják nekik leírni a saját keresztnevüket.

Ő ezekből megtanulta a betűket és elkezdte összeolvasni, majd magától leírni amit szeretne.Komplett mondatokat ír, de nem tesz szüneteket a szavak között. Viszont a csoporttársai közül ez csak neki megy, a többiek jó esetben a nevüket írják le, a nagy többség tehát nem itt tart. Ha magától nem lenne erre ennyire rácuppanva, nem erőltetném, ráérne az iskolában.

Amit csinálsz, az úgy teljesen jó.

Nem. Tavaly külföldre költöztünk, itt kezdte meg a fiam 5 évesen az első osztályt, ahol is jól letolt a tanítónő, hogy mi az, hogy a gyerek nem ismeri a betűket. Én csak pislogtam, mert hát nem azért van az iskola, hogy ezt megtanítsa??? Aztán a döbbenetem második felvonása a lányom óvodájában ért, ahol szólt az óvónő, hogy a gyerek tök cuki meg minden, de hát nem akar írni tanulni. 4 éves... Otthon most fejezte volna be a kiscsoportot...

Én ellenállok. Nem tanítom meg írni, ha nem akarja. A fiam egy év alatt megtanult két nyelven írni-olvasni, az angolt a suliban tanulta, a magyar magától ragadt rá. Nem hiszem, hogy ezt még külön erőltetni kellett volna. Ha kérdezi, az persze más, de kizártnak tartom, hogy hosszú távon bármi jelentősége volna.