Mit tehetnék, hogy várja az iskolát?

6 éves kisfiam szeptemberben kezdi az iskolát. Úton útfélen kérdezgetik tőle "na, várod már az iskolát?", ő meg őszintén: NEM. Többször beszélgetünk róla, és ő nagyon jól kifejezi, kimondja az érzéseit, de igazából semmi konkrétat nem tud mondani, hogy miért nem, csak nem.

Ill. egyszer azt mondta, hogy azért, mert ő nem tud olvasni, de ezt gyorsan tisztáztuk, hogy pont azért megy, hogy ott megtanuljon. (Ráadásul "ráragadt" már a nővérétől egy csomó betű és "tudomány".)

Én csak arra tudok gondolni, hogy látja, hogy a nővére mennyit tanul, gyakorol, és hogy ez mennyi időt elvesz a játéktól és talán ettől a kötöttségtől fél.

A másik, hogy a lányom naponta jön az iskolai történetekkel, hogy melyik fiú kapott fekete pontot, beírást..., mert ezt csináltak, azt csináltak, verekedtek, stb. Kisfiam egy-kétszer mondott olyat, hogy ő nem akar majd fekete pontot kapni, csakhogy nem is olyan fajta, végtelenül nyugodt, és szelíd. Vagy lehet, hogy pont ez is aggasztja?

Valahogy annyira szeretnék neki kedvet csinálni, de nincsenek ötleteim, csak a rövidesen kezdődő iskolai programokban bízom, hogy majd meghozzák a kedvét. Viszont a napokban volt az első óralátogatásuk. Nagyon örültem, mert azt nagyon lelkesen várta, de csalódottan jött haza, azt mondta nem volt jó, unalmas is volt, meg hiába jelentkezett sokat, csak kétszer szólították fel.

Mivel tudnám "lázba" hozni egy kicsit?

A lányom nagyon várta az iskolát, és azóta is imádja, szóval tőle (a leírtakon kívül) rosszat nem hall.