Mit csinálok rosszul 17 éves fiammal?

írasd át 1 szakmunkásba én is ilyen voltam és ott gondolkodtam el a jövőmön a sok retardált gyerekes öntörvényű vadbarom közt ahol minden nap balhék voltak és a tanárok nem mertek közbe lépni 1 hónapig bírtam ott és szerencsére tavaly még volt szakiskola és át lettem íratva oda jövőre meg ha minden jól megy megyek át gimibe

ja és szakközépbe kezdtem

és akikkel együtt kezdtem a szaközepet ők jövőre érettségiznek :S

de ez jó lecke volt

18/f

Én nem tudom, hogy a fiadnak milyen viszonya van a testvéreivel, de érdemes lenne őket ráuszítani.

Az öcsém májusban lesz 16 és vele is gondok vannak (bár korántsem olyanok, mint neked a fiaddal). Apánk már rég nem él velünk, csak két hetente látjuk. Anyám pedig egyre kevésbé tudja kordában tartani. Nem hallgat rá, visszabeszél, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor addig hisztizik, míg úgy nem lesz.

Úgy éreztem anyám nem neveli rendesen, nem követeli meg tőle azokat a dolgokat, amit tőlem megkövetelt, ezért próbáltam kezembe venni az irányítást, de akkor meg olyanokat kaptam, hogy én nem vagyok az anyja, csak a nővére és a többi. Mégis sikerült egy-két dologra rávennem (mint hogy este feküdjön le időben, vagy este pakoljon be a táskájába, írja meg a leckét...). De ez is igazából olyan, hogyha akarja, akkor megcsinálja, ha nem nem.

Ha viszont apánál vagyunk, akkor rendesen tanul, alig gépezik (míg otthon ha hazajön az az első, hogy bekapcsolja és alvásig ott ül előtte) és szót fogad.

Tehát szerintem keresned kéne egy férfit, akire hallgat, akire felnézhet. Nem biztos, hogy jó megoldás, ha elengeded a kezét.

A gyerekeid nemére nem emlékszem, hogy említetted e, de ha fiúk, akkor mindenképpen javaslom, hogy ők kezdjenek vele valamit, de az is jó, ha egy kollégádat, barátodat kéred meg, nem is arra, hogy beszéljen vele, csak valahogy elkéne rendezni, hogy több időt töltsenek együtt és a többi majd alakul.

Itt például olyasmire gondolok, hogy egy barátodnál van valami meló a ház körül, mit tudom én emelgetni kell dolgokat, vagy kifesteni a házat és segítsen be a fiad.

Úgy érzem itt elsősorban nem a tanulásra kell fektetni a hangsúlyt, hanem hogy érzelmileg helyre rakódjon. Szerintem utána már magától is rá fog jönni, hogy szüksége van az érettségire/ a szakmára.

Lehet, hogy nem a legjobb tanácsok, hisz még én is csak 19 vagyok, de én így látom a helyzetet. Az ennyi idős fiúknál szerintem elengedhetetlen egy idősebb férfi jelenléte, aki ösztönzi, neveli, rávezeti a helyes útra.

Én meg nem hiszem hogy kényszeritheted a fiadat arra amit akarsz. Én is saját magam jöttem rá mi jó nekem.

Azzal hogy anyám erőszakoskodott és a testvérem csak azt érték el, hogy egyikre se tekintek sehogy. Nem érdekel a véleményük. Ezért is megyek most már koliba. Anyám úgy érzi "rendeződőtt" az életem, közben csak én nem bírom már őt elviselni.

Bár nekem csak tanulási problémáim voltak, amik el is múltak de nem "anyám" miatt. Hála istennek tőle olyan messze kerültem érzelmileg, mint szerintem senki más az anyától.