Nyolcadikos gyereket elkísérni a központi felvételi írásra?

#11 Nem arról beszéltem, hogy első helyzet, ahol bizonyítani kell, hanem arról, hogy valószínűleg első vizsgaszituáció.

Én általános iskolásként rengeteg versenyre jártam, sulin belül, megyében, osztágosan, írásban, szóban. Énekkarral felléptem, gyakran én kaptam a szólót, mentem szavaló és mesemondó versenyekre, felléptem sulis rendezvényeken.

Egészen más a kettő. Ha nem leszel helyezett a versenyen, másnap ugyanaz történik, mintha megnyered volna. A felvételin meg lehet, hogy tök más suliba vesznek fel. Ez nagyobb stressz volt nekem is. Maga a tény, hogy nem az lesz, hogy bárhogy sikerül, minden megy tovább a tervek szerint, hanem lehet, hogy nem az lesz, amit terveztem.

Gyerekfüggő. Ha akarja, vagy bizonytalan, esetleg messze van a suli és szar a közlekedés, akkor persze. Amúgy egy 14 éves nem kisgyerek már annyira, ha olyan típus, akkor kimondottan önállóan szereti már intézni a dolgait, ez egy jó alkalom az önállósodásra.

Én 12 évesen felvételiztem, hatosztályosba. Az írásbeli hétköznap délután volt, apu elkísért a lépcső tetejéig, ahol megmondták melyik terembe menjek, aztán hazament. Annyit mondott, hogy "csak ügyesen, ha végeztél, gyere haza".

Szóbelinél szintén, az szombat délelőtt volt. Volt akivel ott ült a fél család, de legalábbis anyuka, engem meg otthagytak, hogy "ügyes legyél, ha végeztél, gyere haza". Nem esett túl jól, pláne, hogy a legtöbben kísérővel voltak, de nem lett volna értelme ott ülni velem amíg vártam, hogy sorra kerüljek, ezt már akkor is felfogtam. Azt kicsit megbántam utólag, hogy nem vittem magammal valami regényt, mert a vége felé kerültem rá és eluntam a fejem addig, hiába vetítettek filmet. Mondjuk a sztorihoz hozzá tartozik, hogy közel volt a suli, simán 10 perc alatt hazaértem onnan.