Hova iratnátok be a HELYÜNKBEN gyereketeket suliba? (erősebb gimi vs. gyengébb)

Az már régen rossz, ha egy középiskolással tanulni kell.

Meg mi az, hogy hova íratod? Nekem ez is abszurd. Annó középiskolát már én választottam magamnak. Akkor tudom csak elképzelni, hogy beleszóljak a gyerekeimnél (a nagyobb is még csak általános iskolás), ha nagyon a képességeinek nem megfelelőt választ.

Nem voltam soha h.lye, de tanulni utáltam már felsőben azt, ami nem érdekelt. Emiatt szakközépbe mentem, mert még központi felvételit sem voltam hajlandó írni (akkoriban jött be).

Aztán kitaláltam szakközép 11-12. osztály tajekan, hogy fogorvos akarok lenni. Hát, nem volt egyszerű menet. Kihagytam egy évet, ahol kemiaztam, bioszoztam és nyelvet tanultam, persze magantanarral is, rengetek pénzért. Felvettek egyetemre, de az első két évben hatalmas hátrányban voltam a többiekhez képest. Aztan nagyjából belerazodtam a tanulasba, de elso felevben bioszbol es kemiabol, meg biokemiabol volt olyan evfolyamtarsam, akinek joforman tanulnia sem kellett, mert annyira erős gimiből jött.

Sokáig bantam, hogy nem gimibe mentem, viszont ha meg oda megyek, lehet, hogy annyira megutalom a tanulast, hogy eszem ágában sem lett volna egyetemre menni.

Szóval nehéz döntés, de mehet szerintem a gyengebbe, aztan ha közben kitalálja, hogy mit akar, max. magantanarral rasegitetek par tantárgyra. De egy gyengebb iskola osztalyzata soha nem lesz azonos egy erosebb suli osztalyzataval. Hiaba voltam ötös bioszbol, a béka feneke alatt volt a tudásom attól.

Ha a gyengébb megerősíti és megszereti a tanulást, később sem lesz akadálya, hogy fejlessze magát.

A lányomat a gyengébb általános iskolába vittem és sikerélménye van, az osztály és a tanítók szuperek. Szívesen tanul és gyakorol.

Én gyenge vidéki suliból kerültem be elit egyetem elit szakára, képességek és fejlesztés kérdése.

Biztos, hogy a gyengébb iskolát választanám a helyetekben.

A versenyistállón belül is lehet olyan osztály (ezt ti látjátok nyilván, hogy így van-e), amelyik nem tagozatos vagy nem olyan erős, mint a többi. Én ilyenbe jártam (Apáczai általános tagozat), én magam választottam, és imádtam. Az évfolyamom más osztályaiba viszont nem jártam volna, ott okj-helyezésekben mérték az ember értékét. Nálunk sokkal nagyobb lazaság volt, de ez egy nagyon erős gimi volt ettől még, és egy sima középsulihoz képest még az általános tagozatú osztály is kemény volt.

Az érem másik oldala, hogy bár nagyon szerettem tényleg, az egész 9.-es évem ráment arra, hogy felismertem, hogy itt kell tanulni, és megtanultam tanulni. Volt tárgy, amiből félévkor épphog nem buktam meg, és az bizony nagy kudarcélmény volt. Utólag úgy gondolom, ez oké volt, sok mindent helyretett bennem (addig én voltam "a" kitűnő tanuló az általános iskolámban, abszolút erőfeszítés nélkül, soha nem kellett otthon tanulnom), de akkor és ott nem volt kellemes. De 10.-re belejöttem!

*bocs, oktv-, nem okj-helyezések :D

#7

A magyar rendszerben tudok gondolkodni: az egyetemi felvételihez, illetve úgy általában a továbbtanuláshoz nem halál mindegy, hogy "kemény versenyistálló" vagy egy gyengébb, lazább suli volt előtte? Az érettségit ugyanúgy tudja teljesíteni ha akarja az is, akit előtte nem traumatizáltak és nem volt halálra terhelve ifjúkorában a tanulással. Az egyetemeken meg ugyanazt tanulja mindenki, függetlenül attól, milyen suliból érkezett. Kezdik a bevezető tárgyakkal, alapozással az első félévekben, ez lehet annak esetleg ismerős vagy könnyebb, aki már találkozott a témával gimiben, de utána ugyanúgy meg kell tanulnia nekik is mindent. És ismét, itt már totál lényegtelen, hogy mennyire tolták meg a tanulást középiskolában, hogy 95%-os dolgozatra már csak 4-est kaptak, vagy lazább volt a pontozás, senkit sem érdekel. Az a fontos, hogy a gyereknek legyen akarata, kitartása tanulni, az meg nem azon múlik feltétlenül, hogy versenyistállóba kerül vagy gyengébb suliba. Szóval a versenyistálló nem egyenes út a sikeres továbbtanuláshoz, az egyetemen mindenféle diákkal találkoztam, olyannal is, aki budai elitgimiből érkezett és olyannal is, aki határon túli, noname középiskolából, és ez az első félévet leszámítva gyakorlatilag semmit sem számított.

Én alapvetően egyébként az alapján döntenék, hogy a gyerekem mennyire keresi a kihívásokat, mennyire fontos neki a versenyhelyzet, mennyire szereti, ha le van terhelve. Én gyerekként is utáltam unatkozni, akkor éreztem jól magam, amikor párhuzamosan több helyre jártam- általános iskola, zeneiskola és még nyelvórák mellé, hétköznap kb volt 2 nap 1-1 órám esténként, amikor nem volt semmi "kötelező" dolgom, amikor tudtam nyugodtan tanulni meg felkészülni meg minden. És én ezt imádtam, nekem ez kellett, hogy úgy tudjak pörögni és 1000 fokon égni, ahogyan az nekem optimális volt. Iskolaelső voltam, versenyekre jártam, dobogós helyezéseket értem el, zeneiskolával koncerteket adtunk, 15 évesen már megvolt a középfokú nyelvvizsgám, szóval érted. Nekem személy szerint ez jó volt. A nagyobb lányom is ilyennek tűnik, bár még kicsi, de rajta is látom, hogy hasonló személyiségű lesz. Őt majd jövőre (akkor lesz iskolaköteles) majd egy nehezebb, "versenyistállósabb" általános iskolába fogjuk íratni, mert az ő habitusához az illik jobban. A kisebb teljesen más típus, őt lehet, hogy nem ugyanoda visszük, neki lehet, hogy egy "gyengébb", legalábbis a szociális készségeket jobban díjazó iskolába fogjuk küldeni majd. Nem azért, mert gyengébb képességű lenne, csak ő jobban díjazza a nyugit és ő nem olyan versenyszellem, mint a nővére. Nyilván még lehet változás mindkettejüknél, de szerintem a gyerek személyiségét nem lehet figyelmen kívül hagyni a suliválasztásnál. Neked annyival könnyebb, hogy nem ovis gyerekről kell előre kitalálnod, milyen és mit akar majd kezdeni magával, neki már azért lehet valami halvány elképzelése a jövőjét illetően, látni lehet már iskolai teljesítményén is, hogy mik az erősségei/gyengeségei, mivel foglalkozik szívesen a suliban, mik a kedvenc tárgyai, hobbijai már lehetnek, mi érdekli, stb, ezek alapján könnyebben eldöntheted, hogy mit választasz.