Jelenthet-e hátrányt az általános iskolába való felvételnél a BTMN minősítés?

40-es, akkor nektek szerencsétek volt.

Sajnos nem ez az általános tapasztalat, és mozgok ilyen körökben.

Igen, tudják, hogy nem azért rosszalkodik, mert nem neveltem meg otthon. Ennek ellenére nem tudják kezelni, ennek ellenére csak engem hívogatnak, tőlem várják a megoldást. Ennek ellenére minden nap kap beírást valamiért: szaladgált a folyosón, falevelet dobál az udvaron. Komolyan, még ilyet is kaptunk. Akkor mennyire vették figyelembe, hogy ő hiperaktív?

Viszont most van egy másik kifogás is: Én ezt nem tanultam, nem kell tudnom kezelni.

Tudod, lehet, hogy jobb, ha neveletlen hülyegyereknek kezelik,mintha fogyatékosnak.

Pontosan tudom, és aki benne van, az pontosan tudja, hogy mi a módja az sni-kikérésének. Én például évekig küzdöttem érte, hogy legyen. Aztán évekig küzdöttem, hogy levegyék.

Persze, örülök, ha van, akinek pozitív tapasztalatai vannak, de nem kell egyből lehülyézni, aki azt mondja, hogy sajnos az élet nem ilyen.

Én csak egy anya vagyok, nincs érintettségem ebben a témában, de kérdező: az egy dolog, hogy kis településen éltek, én ha kell kelnék több órával korábban, átszervezném a munkámat, beszélnék a főnökömmel, leülnék családilag a gyerek apjával is, de ha kell tízkörmömön vinném el másik oviba, ha kell a szomszéd faluba, ha kell a közeli városba akkor is, ha kelni kell, vezetni kell pár kilométert.

Fel sem merülne bennem, hogy olyan szakemberrel próbáljak együttműködni évekig, akivel ennyire nincs meg a minimális összhang se…

…és kérlek ne gyere azzal, hogy csak ez az egy ovi van- max KÉNYELMESEN ez az egy… nos én sem s körzetesbe járattam a fiam és városokban is lehet fél órát- órát utazni a jóért a gyerek érdekében.

Nekem prioritás lenne… eddig ez a szempont még nem merült fel.

Hány környező intézményt jártál le, hívtál fel, mentél be?

A csatározásra fordított idő talán így jobban megtérülne és jobb esélye lenne a gyerekednek egy új közegben is…

Ó rengeten vagyunk, én annakidején(3 éve) hatalmas kapcsolati hálót építettem ki kétségbeesésemben, lett több barát, ismerős nekem is, a gyerekemnek is, szervezetekhez csatlakoztam, magán és állami részen is igyekeztem kapcsolatokat kiépíteni, egész bpn és agglomerációban mozogtunk, rengeteg életutat, tapasztalatot hallottam, megosztottam a miénket, ami senkinek sem volt új. A legdrágább helyeken azokkal is találkoztam, akik kerülik a rendszert vagy szerencsésen, vagy tudatosan.

Aztán mikor minket már nem érintett, elég infót gyűjtöttem, kiszálltam, úgy éreztem mindent tudok/eleget láttam/nem bírok el többet/a gyerekemnek már nem kell több dolog. Már csak egy véletlennek köszönhető, hogy még közünk van az egészhez, de maholnap vége.

Maradék időben ide írkálok, mert facecsoportokban mindenkinek nem lehet segíteni, sok szülő alkalmatlan rá, hogy ilyesmit kijárjon, de itt néha még leírom, miket tudok, védve/segítve egy egy értelmes, öntudatos szülőt, mint a kérdező is.

És tudom, hogy sok van az ideig/ óráig elégedett emberekből is, akik leginkább tanulási problémás, frissen iskolát kezdett, vagy még ovis gyerekkel vannak. Nekik kb áldás az sni, kaphatnak matekfelmentést, vagy helyesírásalól felmentést nyelvtanból. De senkit sem érdekel, ha a te gyereked azért zavarja az órát és durvul, mert adhds, vagy mert neveletlen. A fejlesztők nem tudják megoldani a dolgot. Ahol nem hívogatnak, onnan meg jobb kivenni(mint a mi régi sulinkból), mindenki nehéz gyerek volt, verték egymást, bántották egymást, tanulni meg nem tanultak. Persze a jó jegyek mentek, az osztályfőnök kettős könyvelést vezetett, leírta a gyerek 2esét a szülőnek, és beírta az ötöst krétába, így harmadikban a jóképessègű okos, kevésbé problémások elmentek 4en a húszból.

Szóval tudom, hogy a mi volt osztályunkkal a szülők elégedettek voltak, mert nem kellett gyógyszer az adhdsnak, és elsunnyogtak fojtogatást, verekedést, szóbeli és szexuális zaklatást, ráadásul még nem is tanultak semmit, de nekik jó volt, mert volt kivel durvulnia a gyereknek(barát), és megtűrte egy állami iskola(integrálás). A friss fiatal gyógypedek meg iszonyú rendesek voltak, még ha nem is hasznsak. Tudom, hogy ilyen is van, nekik felesleges beszélni, kis rálátásuk van, és alacsony elvárásaik.

A topgimikbe meg rengeteg szakszolgálati státusz nélküli auti/adhd jàr, akit elkaszáltak volna snivel, vagy akár szegregáltba rakták volna magatartás miatt régen.

Hiába pontoztátok le a 43-ast, sajnos sok mindenben igaza van.

Nekem is nagyobbak már a gyerekeim, de egy poklot jártam velük, amíg kicsik voltak, a fiammal még sajnos nincs vége, bár már ő is 14 éves.

Én is azért szoktam ide írni, hogy tanácsot adjak azoknak, akik még az út elején járnak. És én is rendszeresen le vagyok pontozva, mert sokan még elhiszik, hogy azért kell a kód, mert a gyereknek kell a segítség. Meg a másik kedvencem, hogyha nem kérem a kódot, akkor én elsumákolom a problémát a pedagógusok előtt.

Szóval várom én is a 0 %-ot, de azért remélem a kérdezőnek hasznos lesz, amit leírok.

Neked csakis és kizárólag a saját gyereked érdeke lebegjen a szemed előtt. Az pedig az, hogy a gyerek integrálit iskolába járhasson, és ha esetleg nem bánnak vele jól, akkor bármikor tudj iskolát váltani. Ez pedig egy kóddal azért nem lesz olyan egyszerű.

Kód meg ha van, kiküldenek egy utazó gyógypedagógust heti 2 órában, ha szerencsétek van. Ha nincs még ezt sem. A pedagógusnak meg, aki egész nap a gyerekkel van, nem segít senki. Ő ezt nem tanulta, nem is akarja megtanulni, mert a legtöbb áldozatnak tekinti magát, és szélmalomharcot vív a szülőkkel, ahelyett, hogy elmenne egy továbbképzésre. Igen, el lehet érni, hogy kiutáljon egy problémás gyereket, holnap lesz belőle 3.

Ha van kód, van mire fogni. Vidd speciális iskolába, mert ők nem értenek hozzá. Ezt még az iskolaigazgatók is meggyőződéssel hangoztatják. Ja, hogy nincs speciális iskola? Az már nem az ő problémájuk, hanem a tiéd.

Nagyon hangsúlyozom, hogy tisztelet a kivételnek, mert azért találkoztunk mi is ilyennel, és nekik nagyon hálás is vagyok.

Elismerem, hogy nehéz az ilyen típusú gyerekekkel. És azt is tudom, hogy a tanárnak is nagyon nehéz, mert nincs segítsége. De nem a szülőkkel kéne küzdeni, hanem inkább a Klikk felé kéne nyomást gyakorolni. Vegyenek fel ped. asszisztenst, tartsanak továbbképzést a tanároknak, legyen iskolapszichológus. A szülő is egy áldozat a rendszerben, de a tanároknak nyilván egyszerűbb rá nyomást gyakorolni, mint a feletteseire.

Ó, mamám.

Ha nem biztosítja az iskola az előírt fejlesztést, a tankerülethez kell fordulni, rögtön lesz kapacitás.

Tapasztalat. Nem egy gyereknek "jártuk ki".

A fejlesztés nem merül ki utazó gyógypedagógusban, árnyékpedagógus is kisajtolható a rendszerből, ha az van a szakvéleményben.

Csak a buta, tudatlan szülőket lehet megvezetni azzal, hogy felesleges a szakszolgálati kör, mert úgyse kapja meg a megfelelő fejlesztést.

Ha olyan a szülő, meg fogja kapni. Ha meg nem olyan, akkor elhiszi, hogy felesleges és inkább sunnyog.

Nálunk pont friss a sztori, el akarták venni a pedagógiai asszisztenst a mozgáskorlátozott SNI-s osztálytárstól azzal, hogy az elsősöknek nagyobb szüksége van. Szépen megírtuk a panaszt, és már se próbálták elvenni.

Ugyanez: tavaly betelt a gyógypedagógus kapacitása, már csak csoportban tudta vinni az egyéni fejlesztésre jogosultakat is, ráadásul évfolyamonként vegyesen. Volt hogy másodikos kislányt nyolcadikos fiúval. Szépen kijártuk a szolgálati utat, immár két gyógyped + egy fenlesztő pedagógus van a suliban, plusz egy pszichológus.

Átlagos vidéki iskola tökös szülőkkel.

"Átlagos vidéki iskola tökös szülőkkel."

És szerinted milyen lesz a viszony az iskolával, ha a szülők folyton mindig mindenért balhéznak?

Ugyan, hagyjuk már. Lehet persze küzdeni, csak kérdés, hogy mikor érdemes.

A fiamnak pl. 4 órás fejlesztést írtak ki sni-vel. A fejlesztő foglalkozások csoportosan zajlanak, és bizony teljesen szabályos, ha összerakják 1-8. osztályig az összes gyereket. Hát, nálunk így is történt. Szerinted mit tud csinálni egy akármilyen szuper gyógypedagógus egy csoportban, ahol ekkora az életkor és képességbeli szórás? Volt ott minden, diszes, autista, stb.

Heti 1 órát kapott, nincs többre kapacitás. Akartam küzdeni? Hát nem akartam.

Mikor ért volna rá a gyógypedagógus? Volt ismerősöm, akinek a gyerekét matek meg magyaróráról vittek ki, tudom, az is szabálytalan, akkor meg azért hisztizzek?! Nem akartam volna, hogy magyarról vigyék ki, hogy az évszakokat gyakorolják, aztán meg otthon én tanítsam írni, mert lemaradt a tanóráról.

Egyébként sem sok mindent tudnak velük tenni már 6 éves kor után. Egy normál IQ-jú, integráltba járó gyerekre nem túl sok ötletük van már egy bizonyos kor után.

A lányom középiskolás, sni-s. Eskü, ugyanazokat a feladatokat gyakorolják, mint amit óvodában.

Hagyjuk már. Óvodában belátom van értelme, iskolában felesleges.

"És szerinted milyen lesz a viszony az iskolával"

Nekünk határozottan jó.

A tanítót segíti leginkább, ha a gyerek nem csak van, hanem érdemben foglalkoznak vele. Ha pedig plusz embert sikerül kiharcolni, annak örülnek csak igazán, mert akkor nem veszi el a kapacitást a speciális igényű gyerek órába kapcsolása és jobban tudnak haladni.

Aki valaha volt közszféra közelében, az azt is tudja, hogy az intézményvezető a legkevésbé hatékony a ktgvetési érdekérvényesítésben és hogy külső nyomásra (=szülő) sokkal több minden elérhető.

Plusz tanerő, gyógyped, ktgvetési forrás.

"A fejlesztő foglalkozások csoportosan zajlanak, és bizony teljesen szabályos, ha összerakják 1-8. osztályig az összes gyereket."

Ha egyéni fejlesztés van kiírva, akkor egyáltalán nem szabályos. Még ezzel se vagy tisztában.

Ez például pont egy olyan ügy, amire lehet megfelelő helyen panaszt tenni. Lehet, hogy nem máról holnapra oldják meg, de meg kell.

Ha csoportos fejlesztés van felírva, akkor lehet összevonni.

Az meg, hogy mivel kell foglalkozni fejlesztő foglalkozások alatt, a gyerektől függ, személyre kell szabni. Nyilván nem normális az évszakokat gyakoroltatni olyannal, aki tudja. Aki meg 8. osztályosként se tudja, ott nyilván van értelme, de az egymi szint.

De ahhoz, hogy a fejlesztések megfelelő mederben zajlódjanak, kell a szülő aktív közreműködése is. Nem csak elolvasni kell a féléves fejlődési "jelentést", hanem együttműködni a fejlesztővel.

És az, hogy csak tanulási nehézségekkel küzdő, diszes...stb. gyereknek jön jól a fejlesztés, megint csak tévedés.

Gyerekem "csak" autista, magas iq-val. De ezt a magas IQ-t nehéz lenne segítség nélkül kiaknáznia, mert annyira zavarja az iskolával járó közeg, hogy ha nem lenne a pedasszisztens aki időnként kiemeli, biztos nem lenne kitűnő és nyerné folyamatosan a versenyeket.

Reményeink szerint a fejlesztőn gyakorolt módszerekkel (meg amit itthon tanulunk) idővel önállóan is boldogul majd.

Ha nem harcolok érte, nem itt tartanánk.