Tanár gyerekének mi a jobb, ha ott tanul, ahol a szülő tanít vagy ha másik iskolában tanul?

Tudok ilyenről. Nagy gimnázium. A szülők azért iratták oda a gyereket, mert jó az oktatás, és a gyerek is ezt a sulit akarta. Nem az anya miatt, ellenkezőleg, az anya volt az egyetlen ellenérv, de végül megbeszélték, hogy diszkréten kezelik. Néha napokig nem látták egymást a folyosón sem. Ha igen, jó napottal köszöntek egymásnak. A gyerek néha nem is köszönt az anyjának. XD

Tanár vagyok. Sok kollégám gyermekét tanítottam. Nem volt jó. Az enyéimet eszem ágában sem volt abba az iskolába járatni, ahol én dolgoztam. Ma sem bánom.

Általánosban anyám ott tanított. Nincs emlékem 1-2.-ról, milyen volt. Harmadikban hozzá kerültem volna, akkor átraktak másik iskolába. Gimiben apám az igazgatóhelyettes volt, de nem akartak a város más gimijeibe küldeni, így megkockáztatták. Nem tanított engem. Semmi olyat nem vettem észre, hogy bármi előnyöm vagy hátrányom származott volna a helyzetből. Igaz, egyik osztályfőnököm kifejezetten utált, és engem vezetéknevemen hívott, mindenki mást keresztnevén. Apámmal szinte soha nem is találkoztam az iskolában. Hogy a diáksereg mit gondolt rólam, nem tudom, onnan se jött semmi különösebb megnyilávnulás a "származásom" miatt.

Mindkét szülőm tanár. Én is az vagyok, ahogy legkisebb tesóm is. Gyermekkorunkban abba az iskolába jártunk, ahol a szüleink tanítottak. Sőt, volt hogy tanítottak is minket. Nem volt kivételezés. Én is tanítottam már a gyerekeimet, én sem kivételeztem velük. Mindenkivel egyformán szigorú, de igazságos vagyok. Sem minket sem a gyerekeimet nem érte soha atrocitás a tanár szülők miatt. Ha undorítóan kivételeznék, akkor biztos más lenne a helyzet.