Szülőként el kell-e engedni a gyermeket egy olyan kirándulásra, ahol 100km-nél messzebb mennek?

Megjegyzem, elsős osztálykirándulás legnagyobb emlékezetessége volt, hogy a közeli falu erdejében tévedtünk el testületileg. A kísérő szülők kedélyesen főzték a paprikás krumplit bográcsban, minket meg a tanárok elvittek sétálni a fák közé.

Sikerült úgy elkeveredni, hogy egy jó darabig még a helyiek sem találtunk vissza a faluba. Aztán végre találtunk egy pontot, amire már ketten bátran mondtuk, hogy innen haza találunk.

A falu szélén az első háznál kéredzkedett be az osztály meg az a pár szülő, hogy hadd igyunk egy kis vizet, mert megpusztul a banda.

Kb. 10 km a távolság a sulitól, ha számít valamit :)

Ha vészhelyzet van, akkor azt a kísérőknek kell kezelniük, akár 10, akár 2000 km-re van az otthontól.

Ha meg annyira sz*r a tábor, hogy érte kell menni, akkor egyszerűbb el se küldeni.

Mikor 11 voltam, útlevelet kellett csináltatni, majd anyám feltett egy buszra, amivel 12 órát utaztam, hogy egy hétig egy vadidegen erdélyi magyar családnál vendégeskedjek cserediákként.

Első nap eltévedtem, szóval az egész környéket megismertem. Nehéz volt útbaigazítást kérni, mert kb fele-fele arányban lakták magyarok és románok a települést, és mikor románt kérdeztem, ők általában annyit tudtak magyarul, hogy "nem beszélek magyarul", de egyébként barátságosak voltak.

A "legrosszabb", ami történt, az az volt, hogy én együtt fürödtem egy párnapos kiskacsával, aki kikelve valószínűleg engem látott meg először (mert gazdálkodott a fogadó családom és meg akarták mutatni, hogy hogy kelnek ki) és ezért onnantól szó szerint a budira is követett, egy életreszóló élmény volt, és annyira megszerettem, hogy nekem adták, a hazafelé tartó 12 órás útra már magammal vittem, mint emotional support animalt (ott fogadtam meg, hogy innentől 2 óránál hosszabb útra csak vonattal megyek, szörnyű ennyit tölteni egy buszban), aztán anyám eléggé ki volt borulva, mikor hazaállítottam egy kacsával. Akit amúgy haláláig háziállatként tartottam. Érdekes módon egyébként a lakásban sosem szart, csak az udvaron.

Szóval óvatosan a 100 km feletti utakkal, nehogy random háziállattal állítson haza a gyereked. Egyszer voltunk osztálykiránduláson Barcson (kb. 250 km onnan, ahol mi iskolába jártunk), és egy osztálytársam random örökbe fogadott egy kismacskát egy helyi nénitől.

1300 km-es repülőúton is utaztam már együtt egyébként iskolás csoporttal, még el is gondolkoztam rajta, hogy bárcsak engem is elvittek volna Spanyolországba diákként.

Miért ne mehetne, nem bízol a kísérőkben?

Nem írom, hogy kortól is függ, mivel mi már óvodával is mentünk több napos kirándulásra, 10 évesen pedig Olaszországba mentem a sulival. (10-14 évesek.)

16.vagyok, Amúgy, ha oda megy kirándulni az osztály, akkor oda megy. Ha csak a közvetlen környező településeket járnák be, akkor az nem lenne túl nagy kirándulás, lehet, hogy valaki -akár többen- az osztályból pont ott lakik, meg a részt már egyébkéntis lehet,hogy már mindenki bejárta. Szóval akkor mi értelme lenne a kirándulásnak, ha a szomszédba mennek? Most a Budapest-Hatvan távolság jár a fejemben; lehet, hogy már a legtöbb Bp-i volt Hatvanban, és fordítva is.

Meg egyszer hallottam egy olyat, ott olyan elborult szülők voltak a sztoriban; hogy egyszer a gyereküknek csak 99%-osra sikerült az egyik dolgozata 100 helyett, és akkor már ezért, büntetésből; nem engedték el osztálykirándulni.

(jutalom,amiért végigdolgozták az egész évet,hogy szusszannak, pihennek, felüdülnek, felfedeznek együtt a barátokkal, megismernek új helyeket, élményeket gyűjtenek,kimozdulnak együtt,és felügyelet mellett,mert azért a tanár tudja, hogy merre kell menni; létszámot/névsort ellenőrizgetnek többször is közben.)

Egyébként öcsém 4.-es volt, amikor elment egyszer egy többnapos,ottalvós kézilabda/kosárlabdaversenyre, már nem tudom, melyik volt, mert mind a 2re járt; és akkor egyszercsak megkérdezte öcsémet az edző felesége/másodedző, hogy "Xy,nem hiányzik anya?" és akkor öcsémben kapcsolt/átkattant valami, hogy "Ja,de." És el kezdett bőgni, és akkor telefonáltak,és anyának érte kellett menni kocsival. Már este volt asszem.Ja gondolom azé kérdezte meg öcsémet,mert anya gondolom mondta a nőnek, hogy öcsém nagyon anyás,úgyhogy kicsit tart tőle,hogy öcsémnek ez nem lesz egyszerű, de ha öcsém úgy döntött, hogy ő maga akar menni (és akart) akkor hadd menjen.

Nem minden osztály olyan, hogy szívesen megy osztálykirándulni mindenki...

Nem, kérdező, nem kell, hogy elengedd, ha nem akarod, vagy ha ő nem akar menni. De az azért nem valami jó helyzet, ha így áll a helyzet, és ha amiatt, hogy nem jön ki elég jól az osztálytársaival... Esetleg nem kéne iskolát váltania, vagy legalább osztályt?