Mit tegyek ha hazugsaggal vádolják, nem első eset?

Ezt az egészet nem értem.

Miért kellene elhinniük, hogy megcsinálta a házi feladatot, ha otthon felejti?

Miért jegyzetelsz oda?

A tanítók ugyanúgy felháborodhatnának, hogy hányszor kell még elmondaniuk, ne jegyzetelj a gyerek könyveibe, füzeteibe🤣 Tényleg ilyen nehéz a felfogásod? Felteszel egy kérdést, leírják csomóan normálisan a megoldást, te meg nekiállsz hisztizni, hogy kötekednek, megoldást akarsz.

MEGOLDÁS: Ne firkálj a gyerek dolgaiba! Tanítsd meg, hogy minden nap pakoljon be rendesen másnapra!(Ő, nem te.) Senki nem fogja hazugsággal vádolni.

Tanító vagyok, már csak magántanárként dolgozom. Soha eszembe nem jutott beleírni a gyerek könyvébe/füzetébe. Amikor még suliban dolgoztam, akkor se tapasztaltam ilyet a szülők részéről. Eszem megáll!

Ja, még egy csodaszer, ha már nem bírsz magaddal: RADÍR. Feltalálták már 😉

Nagyon nekitámadtatok a kérdezőnek.

Először is, nekem erős, hogy alsó tagozatban egy szótárfüzet otthon hagyásáért egyest adnak. Ha én tanítottam volna, akkor kiszólítottam volna felelni azokból a szavakból. Ha tudja, akkor elintéztem volna annyival, hogy máskor ne hagyja otthon.

Az pedig egyenesen bicskanyitogató, hogy ha nincs ott a füzete, akkor kijelentik, hogy biztos nem csinálta meg. Egy felnőttben legyen már annyi tartás, hogy addig nem ítélkezik, amíg nem győződik meg arról, igaz-e a vádja. Ha nincs ott a füzete, akkor nem lehet tudni, hogy megcsinálta-e a házit vagy sem. A gyerek azt állítja, hogy megcsinálta, ezt ugyan nem tudja bizonyítani, de ennek az ellenkezőjét se tudja senki bizonyítani. Nem tudom, milyen jellegű feladat volt, de lehet, hogy itt is megoldás lett volna, hogy kiszólítják és megoldatják vele a házit a táblánál vagy kikérdezik tőle. Akkor azért kiderül, hogy bele se nézett, vagy dolgozott vele otthon.

A kérdező helyében én nem írogattam volna a tanítóknak, pláne, hogy le se sz...ják, hanem minden ilyen alkalommal időpontot kértem volna a tanítótól és személyesen beszéltem volna meg vele. Pl. vittem volna a könyvet, mutattam volna, hogy ezt és ezt tényleg én írtam oda, de ez a házi feladat, azt a gyerekem írta. Nekem furcsa, hogy egy felnőtt és egy kisiskolás írását összekeverik, én ránézésre látom a különbséget. Szóval kénytelen vagyok egy nagy adag rosszindulatot látni a tanítókban.

Tudomásul kell venni, hogy nemcsak elhivatott, türelmes, gyermekszerető pedagógusok vannak a pályán, hanem emberileg teljesen alkalmatlan gyerekutálók is. És stabil a helyük, mert olyan óriási pedagógushiány van. Én simán el tudom képzelni, hogy a kérdező gyereke ilyeneket fogott ki.

Kérdező, kérdezted, mit tegyél!

Nos, mivel az írás nem hatékony megoldás a jelek szerint, mindig személyesen, szóban próbáld ezt megbeszélni, és mindig a konkrét füzetet-könyvet vidd, hogy mutatni tudd, miről beszélsz. Odáig csak nem süllyednek, hogy neked mondanák a szemedbe, hogy "Anyuka, Ön hazudik!".

Dehát hazudik, még ha nem is tudja, hisz ő oldja meg a feladatokat, a gyerekkel meg leíratja. Kicsit szigorú a suli felszereléshiányban, de vannak ilyen iskolák, pláne ha lecke is volt benne, vagy órán abban kellett volna dolgoznia. Nyilván van rosszindulat is a tanárban, ha azt hiszi a gyerek azért nem találja, mert sumákol, de élete problémája legyen ez egy tanárral, szerintem ezt nem kellene felfújni, főleg, ha előfordul többször, hogy nincs leckéje a gyereknek, illetve gyanúsan azok a felszerelései maradnak otthon. Ezt a tanárnak csak gondolnia lenne szabad, és más módszerrel megoldani, nyilván, hibázott, igen de ez minimális.. Ha olyan fontos volt a füzet, hogy órai munka egyes jár érte, szerintem 3-4.ben belefér, vannak szigorúbb iskolák és nem szigorúbbak. A kiszólítják a táblához nem megy, pont azért gondolják, hogy anyuka oldja meg a feladatokat, mert a gyerek rosszul teljesít suliban, nincs látszatja a tanulásnak, illetve nem tudjuk, hogy szóban kérdezték-e a leckéről. Van egy rosszabb tanuló gyerek, akinek hiányozni szokott a leckéje, az anyja sokat ír a könyveibe, a gyerek rossz dolgozatokat csinál és órai munkája sem jó, talán könyveket is elfelejt néha. Ez minden rosszindulat nélkül pont annak látszik, amit a tanár is gondol, nem gondolom úgy, hogy kifejezetten szemét lenne, egyszerűen csak elege van anyuka hozzáállásából és nem szereti a rosszabb tanuló gyerekeket, akik néha nem őszinték. Illetve ha a másik kérdés is a kérdezőhöz tartozik, a gyerek magatartása sem jó. Az én gyerekem osztályában is van ilyen kisfiú, már lassan én beszélek majd az anyukával újra, annyit hazudik és olyan a viselkedése mostanában, pl ráfogja a fütyijét gatyán keresztül másokra és mondja, hogy "psssssz", és letagadja, azt mondja mások szekálják, és normális reakciót várnak el, meg hogy rendesen álljon hozzá a tanár, mikor a gyerekem szerint órán is folyton másra fog mindent, sumákol a könyveivel. Namindegy. Szóval szerintem a tanár bent van egész nap, látja milyen a gyereke a kérdezőnek. Nem tudom elképzelni, hogy az enyémre vagy más gyerekre fogják rá, hogy nincs leckéje azért hagyta otthon, vagy hogy én oldom meg helyette, mert órán képes teljesíteni és a dolgozatokat is megírja, egyszerűen látszik, hogy tudja és szorgalmas. Egyébként az is sokat elárul, ha valakinek napköziben nincs meg a leckéje.. vajon miért kell az anyjának suli után megírnia vele? Ha meg elhozza napközi előtt, miért nem tanulja meg úgy, hogy tudja?

Szóval értem, a tanár átdugta a lábujját egy határon, hogy hazugságot feltételez, de ne felejtsd el, hogy a gyerekkel x éve tölt időt, és mik az előzmények, az is fontos. Nem hiszem, hogy más gyerekhez is így állna(mondjuk osztályozásban lehet, hogy mindenki egyest kap hiányra, vannak ilyen szigorú sulik). Anyuka pedig nem hiszem, hogy direkt hazudna, egyszerűen nem veszi észre magát, hogyan tanít elárulva a megoldást. Ha nem árulná el, hanem a gyereke csinálná meg a feladatot, akkor órán is képes lenne rá, meg napköziben a gyerek és nem kellene magyarázni meg házit írni vele. Illetve szerintem a házi még egy visszacsatolás a tanárnak, hogy megértette-e a gyerek az anyagot(hibás vagy hibátlan), képes-e rá önállóan. Ha az anyja oldja meg, akkor ezzel félre van vezetve, hamis képet mutat a gyerek tudásáról és nem tudják, hogyan kellene jobban, illetve nem lesz nyilvánvaló, hogy mire kap a gyerek 2-3as dolgozatot, mikor otthon meg tudta oldani. A tanár meg nem mondhatja szemtől szembe anyukának, hogy nem tud tanítani és vegyen vissza, keressen korrepetálást, mert hamis reményt ad a gyerekének ha elhiteti vele, hogy az ő sikerélménye a házi(amit anyuka kb lediktál) és nem fog fejlődni.

Na mindegy, tök bonyolult és nehéz helyzet, a tanár átment a határon, de anyuka extra értetlen, a gyerek meg problémás. Korrepetálás kell a gyereknek magántanártól, aki át tudja adni személyesen az anyagot, ez látszani fog órai munkában és dolgozatoknál is, és akkor menni fog a házi is MAGÁTÓL a gyereknek, a tanárok ellenszenve pedig el fog tűnni.

25:

"Nyilván van rosszindulat is a tanárban, ha azt hiszi a gyerek azért nem találja, mert sumákol, de élete problémája legyen ez egy tanárral, szerintem ezt nem kellene felfújni, főleg, ha előfordul többször, hogy nincs leckéje a gyereknek, illetve gyanúsan azok a felszerelései maradnak otthon. Ezt a tanárnak csak gondolnia lenne szabad, és más módszerrel megoldani, nyilván, hibázott, igen de ez minimális.."

Az, hogy rágalmazta a gyereket, az minimális hiba?

Beletiport az önbecsülésébe egy kialakulóban levő személyiségnek!

Hát, nagyon másképp látjuk a helyzetet.

Nem, ez annak bizonyítéka, hogy ez a tanár alkalmatlan arra, hogy gyerekekkel foglalkozzon. Ezzel a mentalitással alkalmas lenne rendőrnek vagy adóellenőrnek, de nem kisgyerekekkel foglalkozó pedagógusnak.

Ettől függetlenül persze 40 éve is, most is voltak, vannak és sajnos lesznek is ilyenek szép számmal. Régen azért nem lehetett kirakni őket, mert a munkahelyeken az alkalmatlanokat is megtűrték, ma meg azért nem, mert olyan pedagógushiány van. Egy normális országban a szülő jelzés alapján az igazgató elbeszélgetne a tanítóval, hogy ez miért helytelen viselkedés, esetleg olyan továbbképzésre küldi, ahol tanulhat egy kicsit arról, milyen torzulást okozhat a kisgyerek személyiségében, ha rágalmazza az a felnőtt, akiben bíznia kéne. Ha ettől sikerül megváltoznia, az mindenkinek jó lenne, ha továbbra is így viselkedne, akkor az igazgatónak el kéne búcsúznia tőle.

Mondom, egy normális országban, amilyen Magyarország sosem lesz.

Azzal sem értek egyet, hogy ha a gyerek innentől hiba nélkül csinálna mindent (sosem felejti otthon semmilyét, mindig mindene megvan stb.) akkor majd a tanárok ellenszenve el fog tűnni. Nem, tapasztalatom szerint, ha egy skatulyába belekerült az a gyerek, az addig abban lesz, amíg más tanárokhoz nem kerül.

Sajnos ez a tanév már el van cseszve, ezek a tanárok ebben a tanévben már akkor sem viselkednének másképp vele, ha semmi hibát nem csinálna többé. (Mellesleg a hiba nélküli diák ugyanolyan abszurd elvárás, mint a hiba nélkül dolgozó munkaerő; nem véletlen van az a mondás, hogy csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik.)

Ennek a szülőnek ill. gyereknek az az egyetlen esélye, hogy jövőre felső tagozatos lesz, minden tanára más lesz és náluk remélhetőleg tiszta lappal indul.

Meg talán ők nem lesznek ilyen rágalmazó, rosszindulatú emberek. Reménykedjünk!

Általában (5 gyerekem van és különböző sulikba járnak) a 3. felszerelés- vagy házi feladat hiányra szoktak csak egyest adni. Nem lehetett ez a háttérben? Nálunk a gyerekek sokszor jönnek azzal, hogy milyen igazságtalan volt a tanár, mert hogy ő sohase... aztán kiderül, hogy de, már volt két feketepont/kisegyes, amit nem mondott és azért kapott most egy nagyot. De az ilyesmiket tényleg jobb szóban megbeszélni. Javítási lehetőséget is lehet kérni, mondjuk szorgalmi feladatot, kiselőadást valamiből vagy felelést.

A gyereket meg önállóságra kell nevelni, önállóan pakoljon be és önállóan tanuljon és ezekért vállalja a felelősséget. És nem a világ vége, ha egyszer elfelejt valamit és kap érte, ez később is meg fog esni vele. Ahogy még felnőttként is megesik, hogy elfelejt vagy összekever valamit az ember. Persze, ha nem ért valamit vagy ha szüksége van rá, kérjen segítséget, és akkor ülj le vele, magyarázd el, kérdezd ki. De nem szabad helyette megoldani a dolgokat és nem jó túlkontrollálni. Bízni kell benne, képesnek tartani arra, hogy megoldja, kijavítsa.

A tanárokkal meg az a célravezető, ha tisztelettel bánsz velük, ha megkérdezed, hogy szerinte hogy is volt, mi történt, mielőtt nekirontasz. Akadnak persze alkalmatlan, vagy kiégett tanárok is sajnos, de egy jó hangnemmel sokszor még náluk is be lehet vágódni. És szerintem tök fontos, hogy lássa a tanár, hogy az a gyerek nem csak egy salátafej a sok közül, hanem itt van háttér is, akit érdekel, mi történik vele és partner abban, hogy neki is könnyebb dolga legyen. Ezért érdemes bemenni a fogadóórára. Természetesen elérhet egy olyan szintet az inkompetencia aránya egy helyen vagy tantárgyból, amikor fontolóra kell venni a suliváltást. De ha elmérgesíted itt a helyzetet, azzal csak a gyerekeddel szúrsz ki. Szóval első körben nyugi és ne támadj, hanem beszélgess és keltsd fel benne az empátiát és kérdezd meg, mi szerinte a megoldás, mi történt, hogyan javíthat a gyerek, és hogyan tudnátok együttműködni.

Nagyon nekitámadtatok a kérdezőnek, pedig azért van igazság a panaszában.

Persze nagyon szép elmélet az, hogy a gyereknek 4.-ben már önállóan kéne tanulnia, de nem mindegyik gyerek képes rá. És ez nem nevelés kérdése, hanem személyiségé.

Ahogy így leírod, kérdező, nincs a gyermekednek valami képességzavara? Én 2 adhd-s gyereket nevelek, és hasonlókat élünk át.

Egész alsóban tanultam itthon a lányommal, én kivettem napköziből, mert soha nem volt kész a leckéje, a felszerelést haza sem hozta, aztán kapta az egyeseket házi feladat hiányért. Igaz, nálunk 3 db-ért járt egy egyes, de általában már csak a végeredményt láttam. Akkor bementem, a tanár ott panaszkodott, hogy a gyerek túl lassú, soha nem írja meg a leckéjét időben. Én mondtam erre, hogy oké, akkor miért nem segítenek neki bepakolni a tankönyvet, amiben van elmaradt lecke? Én otthon nem tudom, mi van kész, mi nincs. Erre persze az volt a válasz, hogy én mit képzelek, a gyereknek ezt önállóan kéne végeznie, és egyébként sem tudnak külön rá figyelni, nem egyedül ő van az osztályban. Hozzáteszem, kis falusi iskola 15 fővel, és ő egyedül sni-s. Szóval azért de, tudtak volna erre figyelni, ha akarták volna.

Ha nincs ott a füzet, amiben a lecke volt, akkor tulajdonképpen jogos a házi feladat hiány, sőt, nálunk van olyan tanár, aki felszerelés hiányt és házi feladat hiányt is ad.

Ha valóban így a szemébe vágják a gyereknek, hogy hazudik, az elég durva, nem lehet, hogy ő túloz? Azért beszélgetnék a tanárokkal, bár sajnos el tudom képzelni, hogy így történt, mostanában sajnos sok a pályára nem való pedagógus.

A kötözködőknek meg mondom, hogy a fiam most 7.-es, és még mindig van felszerelés hiány és házi feladat hiánya. 7.-ben már talán nem nézem át minden áldott nap, hogy mindent bepakolt-e. Ha tanulok vele, akkor 3,4-eseket kap, ha nem, akkor 1,2-eseket. Nekem is mindig mondják a tanárok, hogy hagyjam magára, így soha nem lesz önálló stb. stb. Párszor megpróbáltam, jött is az eredmény. Adhd-s szülőcsoportban megkérdeztem, ki tanul otthon a gyerekével, mindenki írta, hogy még középiskolában is. Szép, hát én meg fogok bolondulni.

Szerintem beszélj szépen a tanárokkal, lehet, hogy tényleg fele sem igaz annak, amit a gyerek előadott. Aztán meg ha az osztálytársait szereti, maradjatok, fél év van még az alsóból, talán kibírja. A 4. osztályos jegyek meg eleve nem számítanak sehova. Te meg próbálj kicsit lazítani, ha kap egy beírást, hát nem a világ vége. Ne vedd ennyire komolyan.

Hogy a felső milyen lesz? Rosszabb. Többet kell tanulni, és a sok különböző szaktanárból biztos, hogy lesz legalább egy rosszindulatú.

Bár nekem alsóban volt nagyon rossz tanítónőm, utána a felsőt én szerettem. Az biztos, hogy a tanárok nem tolerálják a házi feladat hiányt meg a felszerelés hiányt. Én nem is mondom, hogy tolerálni kéne, de ha egy gyerek diagnosztizáltan figyelemhiányos, legalább megalázni nem kéne érte.

Akkor bocsánat, hogy erre a kérdésre válaszoltam, és nem egy másikra.

Amúgy azok után, ahogy bánnak a gyerekemmel, én is utálom az iskolát, és meg is értem a kérdezőt, hogy ő sem érez másképp. Én már ott tartok, hogy inkább kerülök mindenféle kommunikációt a tanárokkal. A szakvéleményt egyik sem olvasta el, ellenben folyamatosan a fejemre olvassák a gyerek "bűneit". Nagyjából az adhd tankönyvszerű tüneteit szokták felsorolni, és felteszik a kérdést, hogy miért nem nevelem meg? A pedagógusoknál egyszerűbb, egysíkúbb élőlény nem sok van.

És ezt még a felnőttképzésben is tapasztaltam. Járok egy tanfolyamra, amikor is technikai gondom támadt a tanórán, a tanár erre mindenki előtt elkezdett velem ordítani, hogy neki ez nem dolga, hogy ezt megoldja, és ő nem tehet róla. Aha, 200.000 ft-ot fizettem a tanfolyamért, és ő van ott, hogy megtartsa, mégis ki a fenének lenne a dolga? Elképesztő szatyorban élnek. Ő nem tanult valamiről, akkor neki az nem dolga. Semmilyen más szakmában nem lehet ezt megtenni, hogy kijöttem az egyetemről, és azóta erre panaszkodom, hogy ott nem tanították ezt meg nekem, tehát nekem ehhez nem kell érteni.